Az emberek többsége miért képtelen magába nézni egy rosszul működő párkapcsolatban vagy egy szakítás közben/után?

Kompatibilitási problémákra gondolok. Külön-külön még jól működnek, vagy esetleg valaki mással.

(2# voltam)

Igaz utolso.

Mindig az szivja meg aki szeret. Őt dobják ő lesz mindenben a hibas hogy a masik jol erezhesse magát á nem ő volt a szemét véletlenül sem

Hol látod? Én ezt nem tapasztalom.

Amúgy lehet önkritikája olyan embernek is, aki nem föltétlenül hangoztatja ezt mások előtt, pláne nem az ex-ének. Tehát nem fogom hangoztatni az exemnek, hogy mekkorát hibáztam, meg sajnálom, ettől függetlenül magamba nézek magányos pillanataimban, amikor elmerülök a gondolataimban.

Erősen kétlem, hogy te belelátsz minden ember fejébe és pontosan tudod, hogy mit érez, mikor emészti magát épp, mit bánt meg és mit nem. Vagy honnan tudod ezt azt olyan pontosan, hogy ki mikor tart önvizsgálatot. Szerintem ez egy privát tevékenység, tehát gőzöm sincs, hogy egy kívülálló honnan tudná ezeket.

#4 és 5

Kicsit a "Kill or be killed" ugrik be, csak ez más szituáció.

Aki beleteszi az energiát abba ami nem megy - az sajnos egy balek. Látnia kellene, hogy NINCS ÉRTELME. Talán tudja is. Miért teszi mégis? Mert gyenge kilépni. A másik fél röhögve lép majd át rajta, semmi szenvedéssel.

Gyengeség ez nem "szeretet".

Mindenkinek van egy énképe, amit persze az emberek többsége pozitívnak lát magáról. Mindenki szeret magára úgy gondolni, hogy kedves, intelligens, humoros, becsületes, stb. (persze azt mindenki tudja, és hangoztatja, hogy világ tele van hülye, sótlan bunkókkal mindenki szerint de az csak más valaki lehet, saját magára senki nem tekint így)

Ha beismerné, hogy ő hibázott, akkor azzal sérülne az énképe, azt meg a legtöbb ember próbálja erősen elkerülni, egyszerűen így vagyunk kódolva. Az énünket mindig védjük.

Ebből aztán jönnek azok a faramuci magyarázatok, hogy "azért is ő a hibás, hogy én léptem félre", és persze megmagyarázza, hogy miért.

Az ilyen ember egyébként leginkább magával szúr ki hosszú távon. Rövid távon persze az aktuális párjait is megszívatja, de a valódi problémákkal való szembenézés hiánya azt eredményezi, hogy minden kapcsolatában ugyanabba a hibába fog beleesni, és újra és újra előveheti a megszokott panelt, hogy hibás a párja, a párja szülei, testvére, barátai, kutyája, végső esetben a szerencse, de ő semmiben, ő mindent jól csinál.

#8

Én tudom magamról, hogy nálam rosszabb nincs, igazából olyan vagyok aki ha megdeglik végre akkor páran pezsgőzni fognak (apám vezényletével), a többieknek meg fel se fog tűnni :)

Rossz érzés, hogy tulajdonképpen ilyen vagyok, de mégis rosszul érzem magam tőle... Nem kellene "pont leszarnom" ahogy más "getvedék" emberek szokták?

Amúgy miért épp szakítás utána kellene önvizsgálatot tartani? Szerintem ez mindennapos dolog, nem párkapcsolatfüggő, hanem az életemmel kapcsolatos dolog, az életem minden területére kihat.

Akinek van önkritikája, annak mindig lesz, akinek nincs, annak miért éppen szakítás után kellene előjöjjön?

Az önkritikát meg nem kell összemosni azzal, hogy nem feleltem meg egy adott embernek, nem kell föltétlenül akkora bűntudatom legyen egy szakítás miatt. Van úgy, hogy senki sem hibás.