Szerintetek az emberek döntő többsége miért választ rosszul házastársat, hosszútávú partnert ?

Szerintem fiatalon gyakrabban előfordul ez a mellényúlás, főként tapasztalatlanságból, az önismeret és az egyeniség kiforratlansága hiánya miatt.

Negyvenen túl kisebb lehet a rizikó.

1. Nem monogám természet vagy "sorozatmonogám", nem tud meglenni egy ember mellett hosszú távon a személyisége miatt, de nem meri felvállalni a környezete előtt.

2. Csak az ösztöneivel "gondolkozik", az eszét nem használja párválasztáskor, nem gondol bele abba, hogy passzolnak-e egymáshoz, milyen személyiségű párra lenne szüksége.

3. Sokan ritka szar párkapcsolati mintákat látnak otthon és a környezetükben, és azt hiszik, ennél jobb nincs, ez a normális, vagy épp tudat alatt hat rájuk. Hogy aztán pl. az apahiány miatt fellépő apakomplexusról ne beszéljünk.

4. Nem jó emberismerők alapból, és nincs egy támogató hátországuk, akik megtanítanák arra, hogy hogyan szűrjenek, mit higgyenek el, mit ne higgyenek el. Mondok egy példát: fórumos ismerős, 22 éves csaj, eddig csak bunkó pasikkal volt dolga. Jött egy pasi, aki azt mondta a csajnak, hogy jaj, ne mondják ki, hogy kapcsolatban vannak, mert nem akar sietni. Közben meg már fogdozta a pasi a derekát, seggét... és nekünk kellett elmondani neki, hogy ne higgye már el a fogdosóstól, hogy komolyságból, tiszteletből lassít, csak játszadozik vele... aztán nem hitt nekünk, és nyilván később pofára esett

4. Azt hiszi, ő szuperokos, ő mindent tud, aki egy rossz szót mer szólni rá, kritikát mer megfogalmazni a választásával kapcsolatban, az hülye, meg irigy, meg nem akarja, hogy boldog legyen... és ha pl. idősebb az ember, aki elmondja a véleményét, főleg ha a szülei, akkor biztos korlátozni akarja meg nem ismeri a modern világot.

5. Nem jól ismeri önmagát, az igényeit; magához képest irreális és/vagy felszínes elvárásai vannak - pl. gyakran látom azt, hogy vki kb. csak a külsőségeket

6. Túl gyorsan elköteleződnek - alig 1-2 éve ismerik egymást max., gyakran együtt sem élnek vagy max. 2 hónapot házasság előtt; vagy mondjuk 20-21 évesen már eljegyzés, meg házasság - a mai világban az ilyen korú emberek tök éretlenek, nincs még elég élettapasztalatuk, egymást sem ismerik eléggé... naivan nézik a házasságot, vagy az a lényeg, hogy mekkora buli, milyen romcsy, lehet posztolni instára...

7. Nem kommunikálnak egymással a felek, nem beszélnek fontos dolgokról azelőtt, hogy komolyabban elköteleződnének egymás felé... hol akarnak élni, akarnak-e gyereket, milyen a vallásuk (ha bármelyikük erősen vallásos, vagy valamelyiküknek kulcsfontosságú, hogy milyen vallásra nevelik a gyereket), mennyire kimozdulósak/otthonülősek, akarnak-e házasságot, mennyire akarják tartani a kapcsolatot a többi családtaggal, hány gyereket akarnak stb.

8. Nem a saját ízlése után megy, hanem olyan embert keres maga mellé, amilyen a haverok szerint menő, csinos, vagy amilyet a szülei akarnak.

9. Tudja, hogy rossz a kapcsolat már az elejétől fogva, de annyira kapcsolatfüggő, hogy inkább bent marad a kapcsolatban, mert annyira fél az egyedülléttől... főleg, ha kishitű, és pozitív visszacsatolást sehonnan sem kapott magával kapcsolatban.

Önismereti dolgok. Én elég sok könyvet olvasok a témában és mindig tanulok valamit magamról.

De egyébként a másik gond hogy az emberek nem értő figyelemmel tekintenek a másikra ha gond van. Tisztelettel kell bánni a másikkal. Ha ez megy akkor szerintem minden gondot meg lehet beszélni.

Viták esetén is azt kell látni hogy attól még hogy nem egyezik a véleményünk valamiben nem azt jelenti hogy egymás ellen kell fordulni. Attól még egy szövetség vagyunk egy csónakban evezunk.

Aztán a másik hogy nem árt pár év után felmérni hogy a számunkra kellemetlen tulajdonsagai a másiknak hogy hatnak ránk. El tudom fogadni? Tudom ezzel együtt szeretni?

Magamból kiindulva az én páromnak is vannak igen idegesítő dolgai és van hogy nem úgy viselkedik ahogy az úgymond nekem tetsző lenne. De el tudom fogadni hiszen szeretem őt és annyi minden más is van ami miatt tudom hogy őt választanám ha házasságra gondolok.

Az se árt ha közösek a nagy célok. Ha hasonló a pénzügyi kultúra, az értékrend. Persze ezeken lehet csiszolni de ha túl nagy különbségek vannak ez igen nehéz.

Hogy oldjuk meg a nehézségeket? Hogy reagálok én stressz helyzetben? Mit tesz ő? Jó ez nekem? És ugyanez fordítva. Szerintem ezeket kell végig gondolni leginkább.

Sokan ezekre nem gondolnak.

27N :)