Csak az én értelmezésemben fura a valakiért küzdeni kifejezés?

Egyetértek. Ez küzdjön értem, a kapcsolatért stb olyan érzésem van tőle mintha az egyik különb lenne a másiknál.

Tegyünk a kapcsolatunkért, kettőnk boldogságáért együtt, de te ne küzdj érte egyedül, és nekem se kelljen egyedül, hiszen együtt vagyunk benne.

Ezt kifejezést inkább nők szokták használni és akkor amikor ők valójában semmit nem akarnak tenni, csak királylányok akarnak lenni és nézni ahogy éppen elhozzák nekik a csillagokat. 🙂

Abszolút antipatikus kifejezés és hozzáállás.

Nem, minden normális ember értelmezésében fura, csak sajnos kevesen vagyunk normálisak és a tömegeket még mindig az ősi, törzsi udvarlási szokások mozgatják.

A küzdés ebben az esetben azt jelenti, hogy a nő a legcsahosabb alfahímnek adja oda magát a buliban, aki mindenkit "lenyom", csak az ősi törzsekkel (és az alja gettókultúrával ellentétben) ma már nem fizikai erőszakban nyilvánul meg, hanem verbálisban, azon belül is burkolt, manipulatív viselkedésben, ahol semlegesíted a vetélytársaidat és tiéd a nő.

A nő pedig, hogy megbizonyosodjon, hogy a hozzá legméltóbb, legrátermettebb egyedet választja, teszteli a férfiakat és aki a legtöbbet küzd érte, annak adja magát.

A férfi oldalán annyi csavar van a dologban, hogy míg alapesetben mindig ők udvarolnak a nőknek és nem fordítva, rengeteg férfi nem látja és veszi a jeleket vagy csak nem akarja szándékosan, esetleg már annyira feladta a reményt, hogy mindenkinél próbálkozik, így belőlük lesznek azok a balfékek, akik szolgálják a nőket úgy, hogy semmit nem kapnak érte cserébe. Időnként akad olyan nő, akit akár a szülei, akár a barátnői rábeszélik, hogy "Mi bajod van a Gézával, oké, nem egy Brad Pitt, de kedves, jóravaló srác és igazából helyes is, ne legyél ennyire felszínes, hiszen egy szépfiú, akit körülrajonganak a lányok nem lesz annyira hűséges hozzád meg eddig is mennyit csalódtál már." aztán összejön vele, ennél több pedig nem kell az erre fogékony rajongótábornak, hogy ezt precedensként állítsa be, akárcsak a szerencsejátékfüggő azt, amikor valaki megnyeri a jackpotot.

Emiatt újra és újra lesz utánpótlás az ilyen balfékekből, a női vélemények pedig megoszlanak. Mert lesz az oportunitista tábor, aki örül is neki, hogy vannak ilyen balfék lúzerek és szolgálják őt, néha még egy kis pozitív mézesmadzaggal tüzeli is a lankadó lelkesedést, egy félig szájra-félig arcra adott elcsúszott puszi és már 40 négyzetméternyi bútort lehord a Béla a haverjával tök ingyen. Ha megmasszírozhatja a nő hátát (kizárólag a hátát), akkor örömmel odaadja neki hétvégére a siófoki nyaraló kulcsát, ahova ő sajnos nem tud menni, mert készülnie kell a matematika szigorlatra.

Lesznek, akik teljesen semlegesek és úgy vannak vele, hogy ha nagyon erőlködik, akkor végül is miért ne fogadja el, ő nem kérte, a másik erőlködik, hogy adhasson, akkor meg az ő lelkiismerete tiszta.

Meg egy kevés, aki visszautasítja akkor is. Ez is két csoportra oszlik sajnos.

Az egyik, aki csak a nagyon gázos embereket utasítja vissza, akivel ciki nyilvánosan mutatkozni, mert a nagyapja lehetne vagy vállalhatatlan a stílusa és a vállalható külsejű, csak nem az esete embereket úgy kezeli, mint a semlegesek. Vagy csak emberileg szimpatikus és nem akarja megbántani, de ettől még az eredmény ugyanaz. Hitegeti.

A másik pedig, aki mindenkit kivétel nélkül. Ez a legkorrektebb, de ugyanakkor ez is a legritkább, mert ezt elméletben megfogadni könnyű, de a gyakorlatban akár a negatív tapasztalatoktól való félelem miatt (pár barom, aki végigüvölti az utcát vagy zaklat, ha nyíltan visszautasítod), akár mert olyan emberről van szó, akit tényleg nem akarsz megbántani, vagy barátnak, társasági embernek jó lenne, de valahol meg fogsz csúszni.

Én a küzdés helyett talán inkább az udvarlást mondanám, ami nekem speciel hiányzik és talán kezd manapság kikopni.

Pl ami még a nagyszüleink idejében szokás volt.

A férfi megy teszi a gesztusokat a maga módján és a nő is teszi a gesztusokat a maga módjan de nem cserelnek "szerepet". Nem a férfit kell felszedni.

Ami küzdelem az nem jó. Szerintem.

#3: És nagyszüleink idejében mennyire volt jellemző, amikor néhány jól irányzott mondat után egy sátorban/kapualjban/vécében kötöttetek ki? Még a falu hírhedten feslett lányainak is azért valamennyire udvarolni kellett, nem az volt, hogy táncitánci, smárolsz aztán már viszed is még akkor is, amikor egymás nyelvét sem beszélitek.

A kapcsolaton belüli megcsalások sem úgy voltak, hogy neten megismert emberrel egyből szobára mentetek. Hosszú időn át udvarolgatott a postás, miközben a Józsi egyre bunkóbb volt, aztán történtek dolgok.

Régen volt etikett is, mint most is formálisabb helyeken, étterem, színház, elegáns öltözködés módja.

Mostanra ez annyira megváltozott, hogy csak a sötétben tapogatózás megy. Ami a férfiak részéről vagy a 2-es által említett törzsi udvarlási módszerekben nyilvánul meg, hogy egyből tapizod a nőt és ha engedi akkor zöld út, ha vonakodik, akkor később újra próbálod, ha elutasít, akkor úgyis jön a következő, mert egyszerre egy csomó nővel ismerkedsz és még ha a randipartnered késik 10 percet is már fűzöd a pincérlányt.

Vagy abban, hogy szerencsétlen nem tudja, hogy mit csináljon, mert metoo meg egyebek és a nő meg nem ad egyértelmű jeleket. Így igen, kénytelen a nő átvenni a férfi szerep egy részét, neki kell odabújni a férfihez, megfogni a kezét, neki kell megcsókolni...

#8: Erre viszont te is megkaphatod azt, hogy te voltál az ostoba, naiv, aki nem vágta le 7-8 év alatt, hogy nincs esélye a lánynál.

Ha ugyanezt a szitut átfordítjuk egy bántalmazó vagy élősködő kapcsolatba, akkor viszont mindenki szegény lányt sajnálja, hogy mekkora áldozat és te meg milyen áldozathibáztató tetű vagy, aki szóvá mered tenni, hogy a nyolcadik saller és a harmadik csonttörés után miért szült neki gyereket és miért csak ennyi év után szánta rá magát, hogy lelépjen tőle.

De egy férfi az akkor is férfi marad, ha áldozat, szóval őt jogos és ér is hibáztatni, sőt, még bele is kell rúgni, mert az áldozat férfi az csak selejt, hulladék lehet, aki nem volt parafenomén gondolatolvasó és hagyta magát átverni egy nő által, aki boldogan élvezte, hogy udvarolnak neki.

Nekem volt már nő, aki azt is szóvá tette, hogy mekkora gyökér vagyok, amiért nem ismerkedtem másokkal közben és képes voltam heteket várni rá, amikor közölte, hogy most egy darabig sűrű lesz az élete és nem fog ráérni.

#3 vagyok. Senki nem mondta hogy mindig minden összejött. Egy idő után be kell látni ha nem megy előre a dolog.

Régen is volt olyan aki "kosarat kapott". Senki nem mondta hogy mindig összejönnek a dolgok.

De ettől függetlenül, nekem mint nőnek kicsit hianyzik az amit néha az ember régi filmekben lát (tudom, tudom az film, én magára a módra gondolok) vagy amiről az idős rokonok mesélnek, hogy hogyan kerültek össze. Hogyan udvarolt a férfi és miket tett a nő. En sajnálom hogy kezd kikopni.