Tisztelt nők! Elnézést a kifejezésért de miért vagytok ilyen szemetek? (Tisztelet a kivételnek)

Bocs, hogy erre megcsalt, elvált nőként válaszolok, de akit vinni lehet, az annyit is ér. Megnyerte a másik, legyen vele boldog. A férj fogadott hűséget, nem a szerető.

Az kifogás, hogy mert a másik nő csábította el, ő csak.nem tudott ellenállni. De, tudott volna, csak az elején nem akart, mert á, mi baj lehet egy kis flörtből, egy kis udvarlásból...

Azt hisztitek, a feleségetek nem fűzőgeti senki, csak mert nem tudtok róla? Dehogynem! Ha ő hűséges, az nem azt jelenti, hogy nem volt lehetősége, hanem azt, hogy nemet mond. Ha én is mindenkinek hagytam volna elcsábítani magam, több faxt fogtam volna, mint kilincset....

Hagyjuk már ezt a car dumát, hogy hűségesnek maradni nagyobb teljesítmény, mint az olimpiai arany.

A páromra és rám is nyomultak mindenféle módon emberek... Ez nem úgy működik, hogy te gyanútlanul elmész valahova aztán a következő kép már az, ahogy a másikba belecsusszansz/a másik beléd csusszan vagy az ajkadhoz tapad. És nem is úgy működik, hogy egyik nap felkelsz és konstatálod, hogy jé, én azt a nőt szeretem.

Tény, hogy foglalt emberrel kikezdeni (vagy megpróbálni) nem normális dolog és nem jár érte taps. De mint minden kapcsolat és interakció, ez két emberen múlik. Ezt a kimászós dolgot egyáltalán nem értem, abból kell kimászni, amibe az ember beleesett. Mi pedig nem kávézgatunk a másik nemmel, nem szóakozunk meg lelkizünk velük, csak egymással meg a barátainkkal, akik azért úgymond átmentek azon a bizonyos vizsgán. Tudjuk, hogy egyáltalán mi a randi-szituáció és mi a flört akkor is, ha azt is tudjuk, hogy a mi oldalunkról nem lenne benne semmi, de direkt nem megyünk bele, hogy hülyén nézzen ki vagy hogy olyan helyzetbe kerüljünk, amibe akkor kerültünk utoljára, mikor a párunkkal randiztunk. Tudjuk, hogy hol van a közelség és a segítség határa és hogy foglalt/házas emberként meddig van közünk valaki másnak a személyes problémáihoz és életéhez, aki egyébként nem is a barátunk. És nem vagyunk naivak, hogy a párunk nélkül "haverkodjunk" új emberekkel, mert megvannak a barátaink.

Sokan próbálkoztak nálam. Hívtak munka után teázni, próbálták bemesélni nekem, hogy a párommal nem vagyok boldog és csak beleöregszem a kapcsolatba (mert inkább mentem haza hozzá, mint bulizni), küldtek a közös lakásunkhoz szerelmes levelet, asszem ez volt a legdurvább. Volt, aki chaten tolta a lelkizős dumát vagy próbált velem beszélgetni, de nem voltam benne valami motivált és nem is értettem, hogy miért csinálja ezt, neki ez miért jó. Természetesen a párom mindenhez hozzáfér, mindenről tudott, ha a munkahelyemen történt valami félreérthető, már aznap mondtam neki, hogy amúgy xy nem tudom, mit érez, mikor az asztalom mellett tanyázik és kezd kiborítani... És bumm, nem történt semmi. Meg sem mozgatott bennem semmit semmilyen közeledés és fordítva is ugyanez volt.

El vagy tévedve, ha azt hiszed, hogy a harmadik fél a hibás.