Már 2 éve úgy vagyok vele, hogy tökéletes minden férfi nélkül. Meg fog ez változni?

Volt egy 6 éves kapcsolatom, amiben pont az ellenkezője voltam. Már-már betegesen ragaszkodtam, imádtam, 2 éve lett vége. Túl vagyok rajta, mégsem érzek késztetést az ismerkedésre. Népszerű vagyok (vagyis lennék) a férfiak körében, nem is az alja réteg próbálkozik, mégis úgy érzem, hogy felesleges nyűg lenne. Szeretem, hogy csak én számítok, hogy nem kell senkihez igazadnom, hogy lepattanhatok csak úgy barátnőkkel bárhova, senkinek nem kell mondanom semmit, szeretem, hogy csak magamra főzök, csak magam után pakolok, ha délig van kedvem aludni hétköznap, akkor sem pislog rám senki furcsán. Szóval tök jó, de valahol aggaszt is. Mi lesz, ha soha nem kérek majd senkiből? Valaki volt már így, változott? Randiztam amúgy azóta már párszor. Jól is éreztem magam ott, de csak addig ameddig azt éreztem, hogy nincsenek elvárások.