Miért van az, hogy a pénzéhességen és a konkrét elmebetegségen kívül nem lehet egy nőnek olyan taszító a jelleme, hogy ne kelljen senkinek, a férfiaknak meg majdhogynem tökéletesnek kell lenniük ilyen téren?

Ne gyertek a külsővel, mert ugyanúgy a férfiaknál is számít, csak ott kőbe vésettebb dolgok vannak (például magasság, bőrszín, szemszín, hajszín) és maximum egy minimális rétegnél, a prostituáltaknál és az aranyásóknál tudja egy férfi kompenzálni akár a külsejét akár az életkorát (a kettő egyébként a genetikai csodák kivételével kéz a kézben jár).

Szóval egy nő esetében bármilyen lehet a nő. Nem számít, hogy sokat beszél, keveset beszél, egyáltalán nem beszél, humoros, nem humoros, szociális, antiszociális, adhat ki fura hangokat magából meg lehet az egész nonverbális kommunikációja is fura, teljesen mindegy, akkor is egy csomó férfi lesz, aki szívesen elfogadná barátnőnek.

Egy nő maximum a pénzéhességével tudja elrontani, de még úgy is sokszor azért, mert a férfi nem bírja már pénzzel, ha meg gazdagabb, akkor kap jobbat is ugyanannyiért.

Vagy ha annyira elmebeteg dühöngő őrült, hogy látomásai vannak, konyhakéssel rohangál, felgyújtja a lakást, nyakon harapja a férfi főnökét ami miatt kirúgják a férfit és mivel a nő nem alkalmas semmilyen munkakörre a férfi egyetlen családfenntartói szerepét is tönkretette.

Hogyan lehetnek ekkora különbségek? Miért van, hogy a férfiakkal szemben olyan elvárások vannak, amiket csak a felső 10% tud megugrani, már csak a gazdasági törvényszerűségek miatt is, nőkkel szemben meg annyira nincs semmi, hogy bármit megtehetnek?