Nem tudom, mi kellene még a férfiaknak? Őszinte kérdés.

Teljesen objektíven mondom, az eddigi visszajelzések alapján, hogy csinos vagyok (nem vagyok egy top modell, ez tény, de 54 kg/163 cm-es, sportos lány vagyok, fenékkel-mellel, de vékony derékkal, picit kockás hassal). Arcomra is rengeteget bókot kapok, jóó, nem mondom, hogy modell arcom van, de általában szépnek tartanak. Tinderen rengeteg matchem van, rengetegen rám is írnak, de a nagy részük persze komolytalan.

Van normális hobbim, sportolok is, egyetemen most fogok végezni egy viszonylag piacképes szakon, ahol szintén jó a teljesítményem. Jó a humorérzékem is, legalábbis sokaktól kapom ezt a visszajelzést (fiúktól, lányoktól egyaránt). Laza is tudok lenni, ugyanakkor a megfelelő szituban komoly is. Megértő vagyok, és éppen ez az oka annak, hogy velem bármiről IS lehet beszélgetni (nyilván, amihez értek, nem kell hozzá specifikus szaktudás). Nekem van több olyan barátom is, akik pont ezt emelik ki bennem, hogy azért imádnak velem barátkozni, mert azt érzik, előttem nem kell megfelelniük, hanem önmagukat adhatják és bármit elmondhatnak.

Na de a férfiakkal valahogy nincs sikerem... van egy séma: először jön a bókolás, hogy "jaaj, de gyönyörű vagy" és társai, majd elindul a beszélgetés, kialakul a dinamika. Randik stb. A sráctól érkeznek pozitív visszajelzések, kezdetben eléggé tepernek, odateszik magukat. Azonban, amint én is elkezdek nyitni és kezdeményezni vagy érdeklődőbb lenni (pl. már én is kezdeményezek talit, vagy jobban érdeklődöm a dolgai iránt, pl. milyen volt a munkája), elvesztik az érdeklődésüket. Amíg úgymond nagy ívben teszek a dolgokra és hagyom, hogy ők "kergessenek", addig nagyon izgalmas vagyok... aztán mikor részemről is kialakul az érdeklődés, valahogy ez megszűnik.

De annyira bosszantó ez, mert szerintem egy komoly párkapcsolatban tök alap az egymás iránti érdeklődés, a kölcsönösség, érdeklődés egymás iránt stb.

Nem tudom, mit szúrok el állandóan. :( Vagy ha nem én szúrom el, mi lehet a gond?

Nincs egyébként pasiban ideál, mármint külsőre kevésbé vagyok válogatós (nekem fontosabb, hogy legyen önmagához illő stílusa, mint az, hogyan néz ki, ilyen szempontból nem vagyok válogatós) és elsősorban azt nézem, hogyha kép alapján szimpi, beszédben, kommunikációban is az-e. Tehát oké, valaki képről mondjuk helyes, de nem tud egy értelmes mondatot leírni, nyilván érdektelen maradok.

Szerintetek hol úszik el a dolog? Ti mit gondoltok?

Hátha tapasztaltabbak vagytok nálam.

Köszönöm a segítséget!

23L