Nők, miért csodálkoztok, hogy neten nem találtok értelmes férfit, amikor így álltok hozzá?

Akinek nem inge, nem kell trollkodni, lehet más kérdésekre is válaszolni.

Arról a jelenségről van szó, hogy miért nem lehet egyből találkozni, amikor úgyis minden személyesen derül ki? Mintha sok nő fejében valami beteg dolog élne, az utcán naponta elhaladnak több száz, néha több ezer ember mellett, idegenek mellé leülnek a tömegközlekedésen, megállókban, várótermekben, de mégis egy olyan embertől félnek, akiről ennél jóval többet tudnak.

Ha kérdésük van a találkozó előtt, akkor azt meg tegyék fel. Mi értelme ennek a több napos, esetenként több hetes írogatásnak és a folyamatos kifogásgyártásnak?

Értem én, hogy van, aki dúskál a pasikban és nem győzi beszorítani a naptárába a munka meg a többi teendő mellé az egyes randikat és pénzfeldobással dönti el, hogy kivel menjen el, az ilyeneket nem is sajnálom, ha hasonszőrű Dugó Janikkal akadnak össze.

Én most a normális nőkről beszélek, mert azért hiszek benne, hogy ha ritka is, de azért akad ilyen is. Aki nem egónövelésre meg unaloműzésre használja ezeket, hanem tényleg szándékában áll ismerkedni.

És azt látom, hogy sokszor még a tényleg nagyon sötét, 40-es, pocakos, igénytelen Torrente formáknak is összejön néha valaki (jó, olyan is, amilyen), pusztán azért, mert szorgalmasan elküldik sokezer nőnek a farkukat meg 3 mondat után már masztis videóchatet követelnek és előbb-utóbb fog akadni olyan nő, aki hasonlóan perverz.

Én meg, aki nem az interneten élem az életemet és az online kommunikációt is maximum munka céljából használom és a telefont sem nyomogatom, mikor személyesen találkozom akárkivel, de leginkább amúgy is ritkán, én valahogy ki vagyok rekesztve.

Ezt nem értem, mert a több vasat tűzben tartó nők valóban gondolhatják úgy logikusan, hogy ha nem írok órákig, pláne napokig, akkor biztos valami van a háttérben, ha meg prüttyögök egész nap, akkor egyből épül már a bizalom, közben meg igazából semmit sem bizonyít. Nem egy ismerősöm van, aki párkapcsolatban él és simán van ideje naponta 15-20 alkalommal ráírni a társkeresős csajokra/pasikra, olyan is, akinek 3! okostelefonja van meg olyan munkaköre, ahol egész nap tud társkeresőzni.

Tényleg ennyire kiment a divatból a gerinc? Tényleg párhuzamosítanom kellene a folyamatokat, hogy a nagy számok törvénye alapján beessen valaki és csak azzal foglalkozni, hogy egyszerre minél több nőt szóval tartsak, amíg valaki hajlandó egy személyes találkozóra és akkor offolni a többit? Esetleg valami kamu dumát benyomni nekik, ha a személyes mégse jönne össze?