Férfiak, ejtettetek már pofára aranyásót, aki a javaitokra hajtott, aztán finoman közöltétek, hogy neki semmiből nem lesz része?

Napi 12-14 óra gép előtt ülés után, nem volna jogos elvárni a házimunkát tőle. Fürdetéskor szeretem, ha ott van, de ennyi. Én is dolgozom ennyit, csak ebből 6 ora munkahely, többi a házimunka.

Nyilván, ez azzal járt, hogy én viszont feladtam a karrieremet. Ezt egy csóró, lúzer, bunkó pasiért nyilván nem tettem volna meg.

Ha nem jött volna "Ő", - tehát olyan férfi, aki megfelel az elvárásaimnak, (egzisztencialisan is) akkor köszönöm szépen, én egyedül is teremtettem egzisztenciát, beszélek nyelveket, könyvelőre pedig mindig szükség van, egyedül is teljesen jól el lettem volna. És akkor oda is kanyarodtunk a 21. sz. "férfi problémájához"....- a Nők inkább vannak egyedül, mint egy lúzerrel, akit életük végéig szolgálhatnak, mert a férfinek ez JÁR. Hát a lónak a f*szát!

Szingliként, 10 órákat dolgoztam (pályakezdőként) és sokkal könnyebb volt, mint családanyának lenni. De akkor sem cserélném el semmire.

....Ha nagyon lesznek a gyerekek, MAJD akkor épitek karriert.

Ezt, a gyerekekkel toltott időt semmire sem cserélném el, és soha nem kapnám vissza, ha most kihagynám.

Normális Nő, nem áldozza be a karrierét olyan pasiért, aki nem hordozza a tenyerén. (Szerintem)

Ehhez viszont akkor olyan társat KELL választani, aki anyagilag is megfelelő szinten van.

#20: Nem az ajtónyitásról van itt szó, nem kell sarkítani. Amiért fizet az ember, azzal szemben elvárásai vannak, legyen az tárgy vagy szolgáltatás vagy élőlény (kutya, macska, gyerek, asszony). Nem kell ebből nemi háborút szítani meg szexizmust kiáltani.

Egy topmenedzser nőnek ugyanúgy lehetnek elvárásai a selyemfiú pasijával szemben. Sőt, fordított esetben a férfit még jobban le is nézi a társadalom, amiért férfiatlan, míg a nőnél jobban elfogadja a háztartásbeli szexcica szerepet, hiszen megszokottabb és ami megszokottabb, azt természetesebbnek érezzük, ami ritkább és kirívóbb, azt pedig természetellenesebbnek.

Ha valaki olyan környezetben nő fel gyerekkorától, ahol a társadalom 30-40%-a eltérő szexuális beállítottságú vagy transznemű, illetve a rasszok eloszlása is egyenletes, az nem lesz se rasszista, se homofób.

Aki viszont egész életét egy faluban töltötte és 40 évesen lát először négert az rá fog csodálkozni akkor is, ha amúgy semmi baja nem lesz vele, amolyan cirkuszi látványosságként tekint rá, meg eltérő szexuális orientációjú embernek is feltesz egy csomó fura kérdést, ami neki már a könyökén jön ki, pusztán kíváncsiságból.

Az egész feminista hiszti azért működik ennyire hatékonyan itthon, mert alapból egy élősködő társadalom vagyunk (tisztelet annak a maréknyi kivételnek), mind politikailag (sosem tudtunk függetlenek maradni, valami nagyhatalomhoz mindig csapódnunk kellett és a seggüket nyalni), mind egyénileg (a külföldön jól fizető alja melóval megkeresett pénzből itthon arcoskodunk, mindenki mindent az államtól vár, de adózni egyik sem akar, a tolvaj politikusokra példaképként tekintünk, ha nekik szabad annyit lopni, akkor nekünk is szabad meglopni a munkáltatót, ha a kollégának szabad lébecolni, akkor nekünk is és így tovább.

A nőknek pedig (szintén tisztelet a kivételnek) a régi szerepek miatt kézenfekvő a pasikon élősködni.

Ha nyitott szemmel jársz a világban, nőként is beláthatod, hogy mennyi nő van, akinek csak annyi az életcélja, hogy odacsapódjon egy dolgos, szorgalmas Átlag Józsi mellé, szüljön neki néhány gyereket pont olyan időközönként, ahogy kifuttatja a GYES-t és "majd lesz valahogy".

Ők pedig tökéletesen megtalálják a párjukat a sok mamahoteles lúzer anyuci kedvencében, akiknek férfiként szintén vagy annyi a céljuk, hogy majd elvégeznek egy egyetemi szakot és utána dől a pénz (ahogy Móricka elképzeli) csajozni nem tudnak, de pénzzel próbálnak meg kompenzálni, vagy a másik véglet, a "szakmunkások az istenek" esetleg "külföldön megszedem magam" a csaj meg esetleg még örül is, hogy ritkán látja a kamionos pasiját, persze mindig ír neki, hogy "úgy hiányzol" udvariasságból, de valójában lehet, hogy épp a szeretőjével való két menet között dobott rá egy üzit, hogy még véletlenül se gyanakodjon. Ha nem lettek volna ilyen megtörtént esetek, én se hinném el.

" És akkor oda is kanyarodtunk a 21. sz. "férfi problémájához"....- a Nők inkább vannak egyedül, mint egy lúzerrel, akit életük végéig szolgálhatnak, mert a férfinek ez JÁR. Hát a lónak a f*szát!"

Vannak ilyen férfiak is, akik valamiért a klasszikus szerepeket keresik meg olyan nőt, aki majd gyereket szül nekik, de én itt egy másik problémát látok.

És biztosan közrejátszik a saját mentalitásom is, hogy én nem akarok gyereket, csak szexelni.

Lúzer egyáltalán nem vagyok, de az egzisztenciám az enyém. És abban a pillanatban irrelevánssá válik minden nő szemében, amit világossá válik számára, hogy csak szexet szeretnék és anyagilag nem támaszkodhat rám, maximum érzelmileg. Az kevés neki (nyilván megkapja a meleg havertól vagy a lelki szemetesládáktól, akik szüntelenül udvarolnak neki és bármikor kaphatók egy kis lelkizésre, akár éjjel 2-kor is).

A szexet pedig ugyancsak megkapja bárkitől, ha vágyik rá. Kutyával a séta sem olyan magányos, mint egyedül, filmzés közben az ölében lévő cica kielégíti a bújási igényét, így egy 21. századi nő tökéletesen ki tudja alakítani az életét.

A nők annyival kevésbé vágynak a szexre, hogy a felső 20% (külsőre) bőven kielégíti az igényeiket, aki alatta van, azzal nem mennek bele kötetlen kapcsolatba, elvárják, hogy a férfi bizonyítsa a nő felé az elköteleződési igényét.

"Normális Nő, nem áldozza be a karrierét olyan pasiért, aki nem hordozza a tenyerén. (Szerintem)"

Ezzel egyetértek, de aki csak összejárós szexre vágyik, amellett tökéletesen lehet karriert építeni.

Nekem alapelvem az, hogy nem tartok el senkit, mert akire költünk, azzal szemben elvárásaink vannak, ez mélyen, ösztönszinten bennünk gyökeredzik.

És most nem a szívből jövő gesztusokra kell gondolni, hanem amikor szokássá vagy társadalmi elvárássá fajul valami. Amikor azért KELL valamit adni valakinek, mert születésnap van vagy karácsony, nem pedig azért, mert éppen egy véletlenszerű naptári napon eszedbe jut a párod, hogy örülne annak a valaminek és megleped vele. Utóbbi szívből jön, előbbi társadalmi kényszer.

És a társadalmi kényszerből alakul ki a karácsonyi készülődés közepette az, hogy

- Az anyósnak csomagold be szépen azt a ronda vázát, amit a Marcsiéktól kaptunk.

- Az öcsédnek jó lesz az a tusfürdő, amitől kipattogzott a bőröm, alig fogyott belőle, olyan mintha új lenne.

- A Gézáéknak veszek minimum egy Henessyt, mert már több tízezer értékű holmit kaptam tőlük teljesen ingyen. Persze be akarnak szervezni az MLM üzletükbe, de ingyen emberekkel megéri jóban lenni.

Ez normál emberi kapcsolatokban muszáj, különben kiírod magad a társadalomból, de a párkapcsolat ne erről a taktikázós álszentkedésről szóljon már, én azt mondom.

"Aki csak összejárós szexre vágyik, amellett tökéletesen lehet karriert építeni."

- A Nők többsége nem arra vagyik.

#24: Magától értetődő. Ha nekem lenne puncim meg méhem, akkor valószínűleg én is szeretnék egy olyan kapcsolatot, ahol hercegnőként bánnak velem és elhalmoznak mindennel és ha még külsőre is megfelelő az adott férfi, az még jobb.

De fordított helyzetben te is megértheted, hogy a férfiaknak meg ez a része nem annyira jó mulatság, még ha sokan bele is mennek a rendszeres szex miatt - mások azért, mert a lány pótolja az anyukája után elveszett űrt a házimunkával.

És néha lehet találni olyan ritka kincset is, akit úgy nevelt egy erőskezű domináns anya egy elnyomott apa mellett, hogy számára teljesen természetes a nő szolgálata úgy is, ha nem kap érte cserébe semmit. Akár még a nő alkalmankénti félrelépését is megbocsátja vagy nem akar róla tudni. Vagy nem is lép félre a nő, csak épp a férfiből csinál teljesen papucsot, mindenről be kell számolnia, elszámolnia a fizetésével és hogy mikor hova megy, különben jön a féltékenységi roham, jópofiznia kell az anyóssal, rendszeresen kocsival a nő munkahelye elé menni, mert a nő nem akar BKV-zni és még a végtelenségig lehetne sorolni mennyi ilyen nőszolgálat van a férfiak részéről. És jó esetben cserébe rendszeres szexet és kizárólagosságot kap, meg azt, hogy a gyerek tőle van és a nőnek nincs mástól gyereke korábbról sem.

Rosszabb esetben még ezek sem teljesülnek maradéktalanul.

"Ha nyitott szemmel jársz a világban, nőként is beláthatod, hogy mennyi nő van, akinek csak annyi az életcélja, hogy odacsapódjon egy dolgos, szorgalmas Átlag Józsi mellé, szüljön neki néhány gyereket pont olyan időközönként, ahogy kifuttatja a GYES-t és "majd lesz valahogy"."

De én nem ilyen körökben mozgok. Mert leírod, hogy ha a férfi keres, ha a nő keres... akiket én ismerek, ott mindketten dolgoznak. És nincs a kisebb keresetűnek kuss meg rabszolgaság.

Elhiszem, hogy van ilyen, a Való Világokat is ezért néztem végig tátott szájjal, mert tudom, hogy ilyenek léteznek, csak nem az én környezetemben.

Senki sem rabszolga náluk. Lehet, hogy a férjem pénzben, 5x annyit keres mint én, de mindketten megdolgozunk érte. Ki így, ki úgy. Én orommel epitek karriert, de akkor ki rendezi a gyerkeket? Ki csinalja meg a hazimunkat stb?

Ketten nem tudjuk, mivel vállalkozása van, és ott nem rakod le a billentyuzetet fél5kor

#26: Senki nem beszélt kussról meg rabszolgaságról. Ha mindkettő keres, akkor jó esetben azt jelenti, hogy felesben állják a költségeket, ez a legkorrektebb, ilyenkor egyik sincs kiszolgáltatva a másiknak.

A birtoklásvágy sajnos benne van az emberben, kiben erősebb, kiben kevésbé erős. De attól még az esetek többségében kijelenthetjük, hogy akibe már rengeteget invesztáltunk, ahhoz jobban ragaszkodunk.

És itt szokott elcsúszni minden, hiszen ez a ragaszkodás sokkal jobban összefügg a birtoklásvággyal, a megszokással (komfortzóna) és a szerencsejáték-faktorral (ha már ennyivel benne vagyok, akkor nem hagyom veszni, visszanyerem legalább amit beletoltam), mint a szerelemmel...

És az annyira védi az egót az ember saját elméje, hogy önmagának is hazudik és végtelenül gyártja az önigazolásokat, hiszen a kudarccal való szembenézés azt jelentené, hogy fel kellene dolgozni egy csomó dolgot, ami miatt egyrészt a komfortzónából is ki kell lépni (hogyan tovább? pláne x évesen? y gyerekkel? vagyonfelezés?), elengedni, amit, illetve akit eddig birtokoltál (már úgy hozzászoktam, másnak meg még rosszabb, mint nekem, a nagyszüleinknek még nehezebb volt mikor a tanyán a kútról hordták a vizet) és a mit gondol majd a társadalom, rokonok, akárki, hogyan reagál a gyerek, végül pedig: vajon van esélyem ennél jobbra? az ismeretlen mindig félelmetes.

A "boldog" párkapcsolatok többségéről mindig ez a mém jut eszembe: [link]

#27: "Én orommel epitek karriert, de akkor ki rendezi a gyerkeket? Ki csinalja meg a hazimunkat stb?"

Ha csak annyi eredménye van a karrierépítésnek, hogy a 200 ezerrel többet keresel, amiből adsz havi 100-150 ezret egy román vagy ukrán nyugdíjas dadusnak, aki hozza-viszi a gyereket bölcsibe, oviba, iskolába, tanul vele meg felügyeli, hogy miket néz a neten meg ne gyújtsa magára a lakást, pénzben nincs igazán változás, de munkaidőben igen meg talán azt csinálod, amit szeretsz, nem azt, amit elviselsz. Ez is lehet motiváció.

Ráadásul kiderül, hogy a férjed mennyire támogat az önmegvalósításban. De lehetséges, hogy rettegsz szembenézni azzal, amit talán magad is sejtesz, hogy mi lenne a válasza. Ami jó eséllyel vagy azonnali "Nem fogom a gyerekemet... elnézést, nyelvbotlás volt... gyerekünket egy idegenre bízni. Az anyukájával van a legjobb helyen. Dolgozok többet vagy a háztartásban segítek többet, csak maradj a gyerekkel itthon."

Esetleg belemegy a dologba, aztán szépen lassan megromlik a kapcsolat. Akár féltékenység, akár beszólogatások (neked is a karrier a legfontosabb, mint az összes mai nőnek, büdös a háztartásbeli szerep), vagy a finom célozgatások "most, hogy már saját kereseted van, igazán beszállhatnál a közösbe jobban meg fizethetnéd a wellnesshétvége felét, vagy alkalmazkodik a helyzethez és félgőzzel nyomja onnantól a vállalkozást, így ugyanannyi pénzetek van, csak te önmegvalósíthatsz.

"Ha mindkettő keres, akkor jó esetben azt jelenti, hogy felesben állják a költségeket, ez a legkorrektebb, ilyenkor egyik sincs kiszolgáltatva a másiknak."

Szerintem nem a legkorrektebb. Lehet, hogy nekem a fele leadandó után marad 120 ezrem, a páromnak meg 20 ezre. És így is ki vagyunk szolgáltatva a másiknak, csak más módon; neki nem marad elég pénze a saját dolgaira, én meg nem mehetek jobb helyekre, mert neki nem telik rá. De ez már más téma.