Elutasítás után mennyi idő alatt szeded össze magad? Mennyi idő kell, hogy újra tudjál hinni magadban?

Látod, ez az, amikor egy fegyvertelen ember még próbál kapálózni.

Hahó... Írtam ám, hogy van szexkapcsolatom. Emellett 2 lány járna velem jelenleg. Nem tűnt fel, hogy az egész szövegem arról szól, hogy ÉN nem tudok a másik nemben bízni és nem arról, hogy a másik nem nem bízik bennem?

A nácizás után, ezzel is durván mellényúltál. Miért erőlteted ezt? Ha már belekötsz valakibe, olvasd is el, amit ír.

Amit művelsz most, az szerinted menő?

#11: Persze, megértelek! Részemről off is a dolog. Csak, nevetséges, amikor feljön az ember, hogy válaszoljon pár kérdésre és néha fogalmatlan, gondolkodni sem képes emberek beleállnak, mert épp unalmas az életük.

Bocsi!

Férfi vagyok. De már nem zavar az elutasítás, mert a Kabinelmélet miatt már magamat csak a Teremtés porszemeként látom. Egy elutasítás olyan apró homokszemnyi probléma a világon (pk egy világháború kitörésez képest) hogy nem különösebben izgat.

De most nagyon elpuhult a telefonom és csak lassan tudok írni. Meg annyira összezsugorodott már

A helyzettől függ.Ha például olyan a szituáció,hogy komoly ismertség nélkül kapok ugymond elutasítást,akkor fél óra se.

Azonban ha van már valami komolyabb ismertség,netalán közösen eltöltött idő,akkor azért tovább tart.Nem zuhanok meg,csak elgondolkodom,hogy mit mértem fel rosszul,vagy mi történhetett,amit nem vettem észre.És persze sajnálom.Azért annyira nem rossz a helyzet.Életemben talan 2,3 ilyen eset volt.Legtöbbször tudom,hogy mikor érdemes,vagy nem, kezdeményezni.