Mit gondolsz, miért vagy szingli?

Mert nagyok az elvárásaim, amihez nem nézek ki elég jól. A vicces az, hogy elvárások terén nem a külsőt értem, hanem a belsőt.

Ha megnézem a korosztályom, alig látni értelmes nőt. (Tény, férfiből sincs túl nagy kínálat.) Aki meg értelmes, az simán megkaphat nálam sokkal jobb pasikat is, ezzel tisztában vagyok.

A dolog szemléltetésére jók a 4-es, 5-ös, 7-es, 11-es, 17-es válaszok. Elszállt igények önsajnáltatással nyakon öntve, belső terén hiányos önkritikával. (A 20-as legalább érdekes és tud mesélni.)

Egyébként, természetesen van rám pár jelentkező, de ők is hasonlók. Az egyik lány elég szórakoztató, de nagyon buta. A másik szex terén hoz keveset. A harmadik külső és szex terén is nagyon jó, sok dologban értelmes is, de mindentől retteg és fogalma sincs, hogy mit kezdjen az életével.

Őszintén szólva, az ismerkedéssel is gondba vagyok. Tavaly lett vége egy több éves kapcsolatomnak. Azóta kicsit ismerkedtem, de már unom, hogy mennyire sablonos csajokba lehet csak botlani a legtöbb helyen. Most már egyre kevesebb hozzá a kedvem, pedig örülnék, ha valaki megfogna. Addig meg dolgozok magamon és várok a csodára.

28 F

26 éves vagyok.

A legfőbb oka, hogy nem tudok ismerkedni, nem tudom hogyan, hol, mikor, kivel kellene.

Egyszerűen béna vagyok e téren, idegen csajokhoz odamenni pedig számomra elképzelhetetlen.

Interneten keresztül túl személytelen, általában soha nem jutok tovább egy "szia"-nál.

(Nem tudom ebben mondjuk mi a nem szimpatikus a nőknek, de biztos bennem van a hiba és máshogy is lehet írni "szia"-t. A "köszönés kémia valószínűleg nem működik"...)

Nem vagyok túl pénzes sem, nem vagyok menő, nem nézek ki túlzottan jól sem, 26 évesen erősen megritkult a hajam, kopaszodom. Teljesen letolva szarul áll és így is. Szívás.

Nem tudok komolytalanul beszélgetni, max olyanokkal akiket régóta ismerek és rendszeresen találkozok is velük.

Vannak barátaim, haverjaim, ismerőseim, de nagyrészt ők is hasonlóan egyedülállók, mint én. És ugye van a mondás, hogy az embernek olyanok a barátai amilyen ő maga is.

Illetve még az is közrejátszik ,hogy nem nagyon próbálkozok, még a magam béna módján sem, de amúgy se nagyon van itt kinél. A korosztályom tagjai vagy nem itt élnek már, vagy kapcsolatban vannak, esetleg házasok, a "maradék" pedig az "inkább hanyagoljuk" kategória. Talán ezt mondhatnánk "túl nagy igényeknek", de azért diplomás, értelmes emberként nem hiszem, hogy egy lepukkant, igénytelenül elhízott, legalja gyári melós, 3 gyerekes, elvált nővel kellene összejönnöm. Akkor inkább az egyedüllét.

+1 dolog: az exem elég durván szakított velem, megcsalt, megalázott, totál lenullázta az önbecsülésem. Tudatosan "készült" arra, hogy engem elhagy és a lehető legocsmányabb módon tette azt. Nem értem miért kellett, miért nem lehetett tisztességgel szakítani és továbblépni.

Ezt szerintem azóta sem hevertem ki, pedig ennek lassan 2 éve. Azóta abszolút nem bízok senkiben, nem akarok közel kerülni senkihez sem.

És biztosan van még sok más oka is.

Szia!

A covid óta szingli 22 eves lány vagyok,és szinglisegem okakent elsosorban az igényeimet masodsorban azt jelolnem meg,hogy eddig olyan srácokat fogtam ki,akik komolynak tuntek es komoly kapcsolatot is szerettek volna,de aztán rájuk jott a "meg nem éltem ki magam"effektus. Az igenyeimet tekintve semmi olyat nem várok el,amit én ne tudnék nyujtani,mindössze ennyi lenne (amik szerintem elég alapok,ha valaki nem az első szembejovovel akar leallni akkor is,ha az nem megfelelo ):

-ertelmes, képes megbeszélni a problémákat és nem lelép

-őszinte,hűséges (nem szandekosan sértő módon)

-jó humorú (hogy tudjunk sokat nevetni)

-találjam vonzónak (nincs favorizalt magasság, haj és szemszin )

-ne üljön otthon egész nap (ne legyen lusta)

-legyenek celjai és torekedjen elerni oket

-tényleg komoly kapcsolatot akarjon és TEGYEN is erte, ne csak várja, hogy a dolgok majd "alakulnak valahogy"

Ennyi elvarasom lenne,ezeket én is hozom, és már egy ÉVE nem találtam senkit,aki ezekkel az alapokkal rendelkezett volna.

22L😊

Nincs szexuális vonzerőm.

20F

Ennek igazából több oka is van. Egyfelől, mert mindig komolyabb voltam a koromnál, így a velem egykorú srácok nem igazán úgy gondolkodtak, mint én. Viszont a sokkal idősebbek meg nem jönnek be, egy 3-4 év volna a jó, de azokkal meg nem sikerült nagyon ismerkedni.

Sokszor volt, mint más is írta, hogy komolyba kezdtem bele, aztán a másik benyögte, hogy "még élni akarok", vagy kiderültek olyan jellemhibák, amikből én nem kértem. Pl.: kiderült, hogy túl féltékeny és rajta kaptam, hogy utánam jött a csajos programra és a ruhák mögül lesett a plázában. Na, hát, ilyenek, ami senkire sincs ráírva, de ha megtudod, akkor kiakadsz rajta.

Egyébként nincsenek akkora elvárásaim, mégis azt érzem, hogy nem sok ember képtelen megugrani. Azért leírom:

- legyen hűséges

- legyen őszinte a fontos dolgokban (most egy kegyes hazugság más...)

- legyen intelligens, hogy tudjunk miről beszélgetni

- legyen jó humorú, hiszen én is az vagyok is imádok nevetni

- számomra legyen vonzó (tehát nem feltétlen a társadalmi értelemben vett jóképű)

- legyen szorgalmas, dolgos

Hát, úgy ennyi. És mégis, nem tudom egy ideje megtalálni azt, akivel kölcsönös lehetne a dolog. Tudom, hogy vannak jó és rossz tulajdonságaim, de azért szerethető embernek tartom magam. Mondjuk néha nincs elég önbizalmam, mert a szüleim sose támogattak, vagy dicsértek meg. Azért igyekszem, szóval biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb meglesz a kívánt férfi is.

23/L

Mert mindig rosszul választok, folyamatosan olyan nőket találok meg, akik nem akarnak kapcsolatot. Nem csak velem nem, hanem ismerkedés alatt kiderül, hogy évek4-6 éve egyedül vannak és mindenkit eltolnak maguktól.

Emellett nem értem a női jelzéseket, mikor mit akar. Én érdeklődöm felé, ő full passzív felém.

Elmúlt 12 évben ezeket a köröket futom újra és újra. Nagyon unalmas már.

32F

"még élni akarok"

Érdekes, tapasztalataim szerint ez inkább a nőkre jellemző. Az összes fiú haveromat a nője csalta meg és nem fordítva...