Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lefeküdnétek így vele, vagy inkább keressek mást?
Már 2 éve ismerem a srácot, korábban együtt dolgoztunk. Eleinte nem érdekeltem, de közvetlen volt, úgyhogy összebarátkoztunk. Úgy 1 éve megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem randira menni vele, ha sikerülne munkahelyet váltania (aztán jött a covid is). Még sosem volt párkapcsolatom és nem is szexeltem (ő is tudja), ezért hajlottam rá. Elmondtam neki, nem tudom megígérni, hogy lesz ebből párkapcsolat, mert aspergeres vagyok, és különösképp az érzelmi/szociális dolgok nehezen mennek. Ezt meg is értette, viszont az aspergerre úgy tekint, mintha nem is létezne, szerinte a neveltetésem miatt vagyok olyan, amilyen. Aki nem ismerné, az autizmus alá sorolják, tehát valós pszichiátriai probléma.
A szexet mindenképp kipróbálnám vele, mással nem lenne esélyem, mert nagyon esetlen vagyok a szociális kapcsolatokban, és kvázi idegennel nem mernék lefeküdni. Viszont az zavar, hogy az asperger miatt esetleg nem úgy fogok reagálni, ahogy elvárható lenne egy normál embertől, nem jön majd intuitív, mit kell csinálni.
Kérdésem: csak túlparázom, olyan lesz amilyen, és majd élesben rájön a srác, hogy tényleg gáz van nálam? Vagy inkább felejtsem el, és próbáljak olyan pasit találni, aki helyén kezeli az aspergert is?
Elsősorban a szexet próbálnám ki, aztán vagy alakul valami, vagy nem.
#11 Köszi, én is gondoltam rá, hogy akár még fejlődhetnék is tőle, valahogy meg kellene ugrani ezt is, fiatalabb már nem leszek. Örülök, hogy van itt más érintett is.
#12 Neked is köszi, nagyon jól esett ez a hozzászólás. Rá tudok stresszelni új szitukra, de megnyugtatott, hogy egy férfinak valóban lehet ilyen hozzáállása.
#14,
miért nem az alapos előjátékot ajánlod a kérdezőnek? A legtöbb nőnél a legeslegelső behatolás (a szüzesség elvesztése) bizony szisszenéssel, de nem visítozással jár. Eddig a világon minden nő kibírta. Egyiknek jobban, másiknak kevésbé fájt, ennek dacára még néhányszori szülést is vállalt.
#14 Igen, lehet egyeseknél érzelmi kitörés, nekem nincs. Nem gyenge az idegrendszerem, hanem más, és még sosem visítoztam. A fájdalom miatt nem aggódok, mert pont hogy kevésbé érzem.
Az én problémám még mindig az, hogy nem tudok nonverbális jelekből olvasni, tehát ha konkrétan nem mondja meg hogy mi jó mi nem, nem fogok rájönni, főleg eleinte.
A normális kapcsolattal olyan dolgok járnak mint: folyton közös programokat csinálni, barátokkal családdal találkozni, ami nekem nem fér bele. Nagyon sok egyedüllétre van szükségem, és a munka mellett alig van szabadidőm.
Ő pár éven belül szeretne már gyereket, így nem lenne értelme semmi komolyba kezdeni.
Hat ez cuki.
Es akkor nem gondoltal ra, hogy massal ismerkedsz es nem vele?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!