Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit kezdjek ezzel a helyzettel?
Egyre inkább úgy érzem, hogy mindenki helyettesíthető és senkiben sem találok pluszt.
Tiniként még nagyon szerelmes tudtam lenni és minden új volt. Később, találtam még olyat, aki különleges. A tavaly véget érő, több éves kapcsolatomra is azt tudom mondani, hogy az illető jóval eltért az átlagtól.
Azóta ismerkedtem és még inkább azt látom, amit régen, hogy nem fog meg igazán senki. Van pár típusú ember és ennyi. Van, akivel jó lenne a szex, van, aki jól néz ki, van, akivel pár témáról ellehet beszélgetni, de hogy minden egyben legyen, olyan nincs. És olyan sem, akinél bármit is veszítenék, ha másnap már mással randiznék.
Viszont, ez zavar. Nem erőltetem, hogy kapcsolatom legyen most, egyedül is rendben vagyok, de zavar, hogy talán évek múlva sem fog meg majd senki és csak sablon emberekkel találkozom.
(És sajnos, elég negatívak ezek a sablon emberek. Rosszindulatúak, buták és még sorolhatnám.)
Volt/van valaki hasonló cipőben? Mit tudtatok kezdeni a helyzettel?
"Szerencsére, fiatalon kitapasztaltam, hogy mennyit lehet adagolni a másiknak, hogy a másik is akarjon"
Pontosan ezt tapasztaltam én is. Hogy adagolni kell, szépen, olyan játszma az egész. Ha oda adom másiknak minden szeretetem, onnantól már nem leszek elég, vagy nem tudom.
Nekem könnyen lehet több emberrel is dolgom, de érzelmileg nem tudták megadni azt a figyelmességet és törődést, amit én nekik szenteltem. Annyira minimum alatt törődtek velem, hogy megalázva, leszarva éreztem magamat. Barátom szerint rossz, csak átlagon felüli emberekkel ismerkedtem. Azt tapasztaltam, az átlagon felüli még bőven nem elég egy egészséges, tisztán szerető kapcsolatra nálam.
Már azt érzem, ismétlődik minden ismerkedésem. Amikor az első konfliktushoz, félreértéshez eljutunk, a másik teljesen megváltozik, és lehord, elfelejti, hogy szeretem őt, akármennyire is igyekszem tisztán közölni vele, hogy rossz állapotban van, most rossznak lát, de egyáltalán nem akartam rosszat, és szeretem.
Arról nem is beszélek, hogy nem tölt meg élettel egyik ember sem. Nincs bennük... Az az erős tüzes élet, ami nem is az, hogy hú de erősnek kell lennie, de egy alapvető lelkes kíváncsiság, érzek a másikhoz és az élvezetekhez, a társas boldogsághoz hiányzik. Nem hiányzom a partnereimnek úgy, ahogy én nekem hiányzik egy valódi kapcsolat. És én is elengedtem már.
Ha szeretnél erről beszélgetni, én engem érdekel a tapasztalatod. Mit keresel a másik emberben, és mi az, ami rossz volt azokkal, akikkel út közben találkoztál?
1-es vagyok,
"hogy a környezetemben vannak olyan emberek, akik amúgy simán passzolnának, de ehelyett másokkal szenvednek, mert úgy érzik, hogy az a megfelelő."
Erre tökéletes példa, mikor randizgattam egy pasival kb két éve. Azt éreztem, hogy tökre klappolunk, volt egy csomó közös témánk, sokat nevettünk, tetszettünk is egymásnak. Majd közölte, hogy bocsi nagyon jól nézek ki, tök jól elvagyunk, de nincs meg bennem a plusz, úgyhogy ez nem működne. Na asszem ő megint az exével van együtt, akivel már kétszer szakítottak:D Az nyilván egy tökre működőképes kapcsolat.
Utolsó:
Igen!! Ezt én is sokat tapasztaltam. Elképesztő, hogy mennyire kötődik egy férfi az exéhez valamiért akkor is ha bármilyen okból nem működött a dolog (lehet a kémia volt csak meg igazán). Én többször jártam úgy, hogy az exéhez ment vissza az illető mikor elkezdtünk randizgatni... A férfiak sokszor nem tudják lezárni a múltat én ezt tapasztaltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!