Veletek is előfordult, hogy szakítás után akár évekig is egyedül maradt?

Lassan két éve, hogy megcsalt majd kidbotot a csajom, azóta nincs senkim. Egy részről tudatos, úgy érzem, hogy nem igazán lenne kedvem, türelmem, kitartásom egy új párkapcsolathoz, másrészről ha akarnék sem lenne senki akivel összejöhetne a dolog.

Úgyhogy egy jó darabig maradok egyedül, talán örökké.

Eb csak akkor tartok szüneteket ha muszáj.

Egyetlen egyszer volt tudatos csak mikor azzal mosták a fejem hogy szakitas után jot tesz ha nem ugrok mindig fejest egy következőbe. Megfogadtam a tanácsot. Eltengtem lengtem egyedul. Annyira lehozott az életemről is, depresszios is lettem stb, hogy talán pont ez miatt lettem dupla erovel mégjobban kapcsolatfüggő. Ami már gyogyithatatlan is lett.

Ha nincs senkim muszájbol akkor a depresszio utáni fokozat alakult ki kb szexfüggőség Azaz lesüllyedtem alkalmi kapcsolatokra is már. És ugy érzem ez tulélés!

Most igy 2 ev utan erzem h jo lenne valaki.

Eddig nem igazan erdekel. Igyaz most sem mindenaron akarok pasit.

Én 3 éve vagyok egyedül. Ebből az utóbbi 1 év tudatos (a Covid alatt kisebb a valószínűsége a randevúnak - meg hát este amúgy is bezárnak az üzletek -, szóval hatékonyabb lehetek, ha az energiáimat a munkára és az egyetemre fókuszálom). A 3 év alatt volt 2 alkalmi partnerem, de ezeket nem nevezném kapcsolatnak. Még az első szexig sem jutottunk el. Megdöbbentő, mennyire tartanak egyesek az elköteleződéstől.

A legutóbbi komoly kapcsolatom végén én is pontosan ugyanúgy éreztem, mint te: azt akartam, hogy a következő legyen a nagy Ő. Lehet, hogy a magunkfajta komoly, fejlődés-centrikus embereknek épp egyfajta lazaságot kellene tanulnunk. Talán nem baj, ha nem a következő párod lesz életed társa. Talán nem baj, ha egy kicsit megtanulod egészséges mértékben leszarni a körülményeket. De ezzel párhuzamosan növeld az akaraterődet is!

Velem csakis így történik, egy-egy kapcsolat között mindig évek telnek el.

Egyáltalán nem tudatos a dolog, sőt az ellenkezőjén dolgoztam mindig, hol intenzívebben, hol kevésbé lelkesen.

Igazából el sem tudom képzelni, milyen az, amikor az ember csak pár hónapig van egyedül.