Mi a szánalmasabb? Incel lenni, vagy ezért másokat hibáztatni?

41: Alapvetően a második csoportnak gondolom magam, de mindig voltak barátaim, sőt "havernőim" is, munkahelyeken is hamar beilleszkedtem mindig, nem gondolnám annyira szociális analfabétának magam. Egyszerűen a barátságtól több sosem alakult ki.

Én is ismerek incelt. Férjemnek szokott segíteni a cégnél. Mikor először találkoztunk, volt benne valami furcsa, nem olyan volt mint a többi férfi. Ez pár hónapig így is maradt, aztán egy év végi buliban kicsit kezdett oldódni. Kiderült, hogy sok minden érdekli, értelmesen lehet vele beszélgetni is, sőt humora is van. Így 8 év elteltével ha elfelejtem az első pár hónapot, akkor inkább azt nem értem, hogy miért nincs mellette egy nő és miért nem szaladgálnak körülötte a gyerekei? Viszont ott az az első pár hónap. Ahogy én egy magának való, egyáltalán nem érdekes férfinak gondoltam, úgy szerintem más nők is így vannak ezzel. Megismerni sem akarják, mert én sem akartam volna az első benyomások alapján. Szóval nem minden incel nőgyűlölő és nem is nem is mind hibáztat másokat a sikertelenségéért. Őt nem tartom szánalmasnak. Aki viszont mindenért másokat hibáztat, az már szánalmas.