Hogyan találhatnék így társat? 23/L

Szertintem embere valogatja.

Ha tamogatottan talasz olyat (pl a te esetedben not keresnek), akiben megbizol, akkor az tok jo

9# voltam énis kezelésen.. lóf4szt nem ér. oké, én férfi vagyok, mi jobban tudunk élni belül halottként :D

Kérdező: ez a pártalálósdi akkor is rohadt nehéz, ha nincs semmi problémád. Ne ez lebegjen a szemedelőtt. De ha ismerkedsz ne menj bele nagy kompromisszumokba, mert annak sosincs jó vége.

"oké, én férfi vagyok, mi jobban tudunk élni belül halottként"

Gratula ha te igy gondolod...ne altalanosits...🤦

Ne vedd sértésnek, de túl azon, hogy azért van abban valami, amit mondasz, te is hathatósan teszel azért, hogy ez így legyen.

"Már az ismerkedés során is érződik, hogy engedelmeskednünk kellene nekik." -- Mert eleve így állsz hozzá. Ha az első pillanatban kipenderítenéd azt, aki elvárná, hogy a szolgája legyél, akkor nem éreznéd ezt. Lehet, hogy mennyiségre kevesebb lenne a potenciális jelölt, de azzal, ha a hulladékot kiszórod, nem vesztesz semmit.

"Sajnos 19 évesen már voltam szerelmes egy akkor 24 éves fiúba, ő is bántalmazott azzal, hogy nem szólt időben, hogy nem akarja."

Na, azért ne essünk túlzásokba! Szemét dolog a hitegetés, meg a hazugság, de azért ne tituláljuk már bántalmazásnak! Félre ne érts, nem azt modnom, hogy helyes lenne, amit tett, de attól, hogy valami rosszul esik, attól az még nem bántalmazás.

Én se állítom, hogy bármelyik lány/nő bántalmazott volna, pedig volt, akiről csak a véletlennek köszönhetően tudtam meg, hogy van barátja, sőt, olyan is volt, aki megcsalt, meg olyan is, aki csak hülyített. Szemét dolog mind, rosszul is esett, de ettől még nem bántalmazás.

"A magánytól már beteg lettem, meghíztam, inzulinrezisztencia, pajzsmirigy alulműködés és PCOS is van."

Megint ferdítesz. A magánytól senki nem fog inzulinrezisztens lenni. Sőt, elhízni sem. A pajzsmirigyet pedig aztán végképp nem érdekli, hogy van-e valakid. Az, hogy te a magányt úgy "kezelted", hogy féktelenül ettél, az már egy másik dolog. Nem a magánytól híztál el, hanem a túlzott tápanyagbeviteltől. És emiatt alakult ki inzulinrezisztenciád. Lehet, hogy ez kemény dolog lesz, de azért híztál el, mert nem tudtál egy éelthelyzetet helyesen kezelni.

Persze, innen még van visszaút! Lefogyni nem lehetetlenség. A fogyás után pedig jó esélyed van rá, hogy az inzulinrendszered helyreálljon. (De érdemes ezt komolyan venni, mert ha nem teszel érte, akkor viszont könnyen átcsaphat ez cukobetegségbe!) A pajzsmirigyproblémák gyógyszerrel egész jól kezelhetők. A PCOS is. Én is azt mondom, hogy érdemes szakember segítségét igénybe venned! Előbb csak pszichológusét, ugyanis nem biztos, hogy az a legideálisabb, ha kapsz egy tucatnyi mellékhatást produkáló szert. Pszichiáterhez akkor fordulj, ha a pszuichológus már nem tud.

"És a barátnőim azzal aláznak, hogy iszonyatosan prűd vagyok"

Meg kell válogatni a barátaidat. Toxikus, vérszívó embereknek nincs helye a baráti szférában. Ismered a mondást: ilyen barátok mellett nincs szükséged ellenségre. Nos, ők nem a barátaid (barátnőid). Ők csak vérszívók, akik rajtad csüngnek.

Az pedig, hogy ki mennyire nyitott vagy bevállalós szexuális téren, egyedül az ő dolga. Ezzel kapcsolatban senkinek nem tartozol beszámolóval.

És ne feledd: lépésről lépésre kell rendbetenned az életedet! Legyen tartásod, egy nő vagy, egy ember, és nem egy darab rongy! És tanuld meg kizárni mások véleményét az életedből! A saját életedet kell élned, és nem valami barátnak mondott vérszívóét. Ha pedig sikerül felállnod, minden esély megvan rá, hogy találj társat. Semmiről nem vagy lekésve, 23 évesen még tök fiatal vagy.

#27

+1 Tökéletesen egyetértek mindennel amit mond. Rengeteg rossz ért téged, ez tény, de te kifogásnak használod őket, hogy ne kelljen erőfeszítést tenni. (Életmód+ diéta váltás, terápia, szemét "barátok" lepattintása, stb...)