A nők miért jóval a saját kategóriájuk felett keresnek férfit mind kinézetben, mind társadalmi státuszban, mind anyagiakban?

Férfiak is ezt teszik szerintem: mindenki a szebbet-jobbat keresi.

Társkeresők is ezt kínálják, ennek az illúzióját. Nincs tökéletes és nem is lehet. A jóval rossz, a rosszal jó jár... Olyan, hogy 100%-ig megfelel, szép is, minden szempontból "olyan amit elgondoltam", "sose szükséges kompromisszum" nem létezik.

Férfiként írtam.

Folyamatosan ezt olvasom itt az oldalon évek óta, viszont sosem értettem tapasztalati szinten. :D

Senkit nem akarok megsérteni, de nekem anno, amikor társat kerestem, már az nehéz volt, hogy olyan találjak, aki annyit tud nyújtani, mint én, nemhogy többet.

Kb. 10-ból 8 férfi kifejezetten szép nőnek tart + nagyon sokat foglalkozok is a külsőmmel, mégsem vártam soha aftershave reklámba illő, tökéletes szobor testű, izmos pasit, nekem simán tetszik mondjuk a vékony alkat. Mégis kaptam a hisztit a többé-kevésbé elhízott pasiktól, hogy ugyan miért nem adok esélyt.

Tanult vagyok, diplomám van, élhetően keresek, simán el tudnám kényelmesen tartani magam egyedül, és annyit vártam mindig is egy férfitól, hogy ugyanezt nyújtsa, keressen meg annyit, hogy ne kelljen vele együtt élve leadnom abból az életszínvonalból, amit egyedül el tudok érni magamnak. KIVÉVE, ha amiatt keres keveset, mert mondjuk mentős, tűzoltó, tanár, orvos, szociális munkás, kórházban dolgozó pszichológus, ápoló...stb., ha ezekhez hasonló szakmában helyezkedett el, elnézem, hogy keveset keres és alkalmazkodom. De az olyan sztorikkal, hogy "anyuci nem volt elég kedves és az osztálytársak is gonoszak + szerelmi bánatom is volt, ezért nem tanultam elég jól + a tanárok is szemetek, normális tanárokkal már atomfizikus lennék, de olyan szerencsétlenül alakult sajnos az életem, hogy segédmunkás/munkanélküli/150-et kereső irodai szolga vagyok" már a hócipőm is tele lett egy idő után. Fiatalon még meg is győztek, és még én gondoltam szemétnek magam, ha nem sajnáltam őket, hiszen biztos csak csiszolatlan gyémántok, de megtanultam nemet mondani, mivel én sem ez a kategória vagyok. Nem vagyok a legszorgalmasabb ember, de mindig tudtam használni az eszem és kihozni valamit az életemből, pedig nekem is voltak nehézségeim bőven, nyilván akkor társnak is ilyen embert szeretnék...

A társadalmi státuszt pedig iszonyúan lesz.arom, nekem nem létezik, mint érték.

Kizárólag az érdekelt, hogy olyan partnerem legyen, aki vonzó számomra szexuálisan, összeegyeztethető az életvitelünk, hasonlóak a terveink, világnézetünk, valamint egyenrangú kapcsolatban gondolkodik. Nehéz volt ilyet, találni, de mégis sikerült.