Miért nem adunk időt az ismerkedésre, emiatt is olyan gyakoriak manapság a szakítások?

Nem tudom, talán sokakban már az elkeseredés jele mutatkozik meg.

Magamon azt vettem észre, hogyha kezd alakulni valami akkor az ismerkedő részt szeretném átugrani és egyből ott tartani amikor már van érzelem a másik fél felé és már kezded szeretni vagy szereted.

F

Mert mi értelme annak, hogy napokig-hetekig csak írogassunk egymásnak? Találkozzunk személyesen, az a valódi ismerkedés, annak van értelme. Ott kiderül van-e vonzalom, megértjük-e egymást, megtaláljuk-e a közös hangot, stb. Ha nem tetszünk egymásnak élőben, akkor akkor se fogunk tetszeni egymásnak, ha nem két napja, hanem két hónapja írogattunk a társkeresőn, csak akkor nem két napot, hanem két hónapot pazaroltunk az időnkből. A tiédből is.

Szex és társai ugyanez. Ha nem működik, jobb még az előtt kiderülnie, mielőtt érzelmek vannak, könnyebb továbblépni. Lehet amúgy, hogy emiatt több a szakítás, de ezt én nem tartom rossz dolognak. Régen akkor is együtt maradtak az emberek, amikor már gyűlölték egymást is és magukat is, az semmivel sem jobb, mint kilépni relatíve hamar a kapcsolatból és tiszta lappal indítani valaki mással, akivel akár boldog életed is lehetne.

#4 Beszélgetni kellett volna ismerkedés alatt és akkor nem ért volna meglepetés.. amúgy meg megbeszélés kérdése. Ha kölcsönös a vonzalom, szeretet, akkor ezeken át lehet lendülni, meg lehet dumálni, hogy kinek hol a határ, mi a vágya, mi fér bele.

Akkor sincs semmi keresnivalója a szexnek az ismerkedési szakaszban, főleg nem az első randik alkalmán, amikor szó szerint egy vadidegen ül előtted.

Felnőtt emberként felnőtt döntéseket is kellene hozni, amiért vállalni a következményeket, ha azoknak negatív az eredményük is!

Érzelmileg szerintem teljesen mindegy, hogy hónapokig csak ismerkedtek, vagy első hét után kimondva is együtt vagytok. A végeredmény ugyanaz.

Én nem ugrok ágyba, hagyok időt arra, hogy megismerjem a másikat, de nem attól függ, hogy kialakul-e bennem bármiféle érzelem a másik irányába, hogy járunk hivatalosan, vagy csak találkozgatunk hetekig, hónapokig.

Nekem pl nincs igényem hosszú netes ismerkedésre, soha nem is volt. Jobb minél előbb élőben találkozni, az írogatást meg meghagyni a 15 éveseknek. Úgyis élőben dől el minden.

Ugyanez a szex. Felnőtt ember vagyok, láttam már péniszt, nagy meglepetés nem fog érni, nincs mire várni. Ha nem működik a szex, akkor semmi értelme tovább időt szánni az egészre.

Szerintem ha mindkét fél komolyat akar, akkor az összeköltözéssel sincs értelme sokat pöcsölni. Ha működik, működik, ha nem, nem. De éveket pazarolni egymás kerülgetésére semmi értelme.

A házasság meg a gyerek, na azok olyan dolgok, amiket már meg kell fontolni, meg amikre időt kell szánni, mert azok tényleges elköteleződések, de a többi az semmi. Ha valaki meg sem próbálja, akkor vagy nem akar kapcsolatot, vagy nem tetszem neki eléggé, vagy döntésképtelen.

Nem vagyok elkeseredett, 25 éves vagyok és menyasszony, szóval hidegen is hagy már az ismerkedés téma. De soha nem jöttem volna össze valami totojázó szerencsétlenséggel, aki nem tudja mit akar. Max szexre, de akkor azt csak addig, amíg nincs komolyabb jelölt. Mégis mi lenne a jobb ismerkedés, mint belevágni a közepébe? Heti egy-két találkozással pont nem lehet megismerni a másikat.