A nőknek a "nem ő a kiválasztott" is fájdalmas annyira, mint a férfiaknak az elutasítás?

#12: Nem az a válaszoló vagyok, de ne haragudj... Te is egy egész kis sztorit írtál le a saját gondodról, ami nem is annyira illett a kérdéshez.

A saját reakciód magadra is ráhúzhatnád ám.

#9 Könnyebb megszokni ezt az érzést, mint összeállni valakivel szánalomból, hogy más ne utasítson vissza. Én biztos nem fogok muszájból megállapodni 40 éves koromra. Anyám 54 évesen házasodott újra. Ez a kormánia a tapasztalatlan hülyegyerekek játékszere, akik burokban élnek.

Mellesleg az embert fiatalon is utasítanak el és/vagy választanak helyette mást. Nem tetszhet az ember mindenkinek és ez nem egy hatalmas tragédia.

Nyilván nagyon rosszul esik, bár engem nagyon kevés férfi utasított még vissza. Pár órára sokkol a dolog, mert én sajnos olyan vagyok, ha valaki megtetszik nekem, az kell! Ellentmondást nem nagyon ismerek. És ahhoz vagyok szokva, hogy általában akarnak a férfiak.

De mit tehetnék? Tudom, én sem jöhetek be mindenkinek és a társkeresés ma már egy katasztrófa. Nem fogom temetni magam csak azért, mert egy vakegérnek nem tetszem. Megvonom a vállam és keresek tovább. Választék bőven van.

40+ vagyok én is, régebben komolyabban vettem az elutasítást, de rájöttem, hülyeség és amúgy sem engem minősít, csak annyi, hogy nem egymást keressük és kész.

Idősebb koromban sem fogok kétségbe esni, mert szerencsére egyre több fiatal fiú keres idősebb nőt. Mindig a jót kell keresi :)

#7 azt remélem tudod, hogy aki képes olyat mondani neked, hogy nem vagy elèg jó hozzá, annak légy hálás, hogy megkímélt sajàt magától, mert az ilyen nemcsak férfinek, hanem embernek is silány, vagy inkább megbukott.

Aki ilyet ki mer ejteni a száján, az nyugodt lehetsz, hogy senkit nem tisztel, egy barbie babát sem. Legfeljebb megdugná, azzal meg ki vagyunk segítve, de tènyleg...