A modern nők csak ebben a 2 esetben hajlandóak ismerkedni, abba energiát fektetni?

"egy bizonyos fokú szimpátia után nem az van, h na, akkor ismerjük meg jobban a másikat, hátha a személyisége még jobb lesz, hanem inkább hátat fordítanak és mennek tovább"

Akkor ez a szimpátia egyoldalú volt... A szimpátia azt jelenti, hogy örömmel vagyok a másik társaságában, jó vele beszélgetni, együtt lenni. Valószínűleg nem voltál szimpatikus: persze, beszélgetett veled, ha kérdezted, mert van egy alap udvariasság, de ennyi.

És ez nem feltétlenül azért van, mert egy 13 éves kislányát álmát hajkurássza.

TLDR;

Ahogy sokan leírták:

a mai nők nagy része sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nincsen rászorulva a férfiakra, vagy inkább úgy mondom, hogy kapcsolatra.

Ez persze ránk, férfiakra is ugyanúgy igaz.

Akármennyire is nem tetszik, de az igazság az, hogy a házasság, a kapcsolatok összetartó ereje a modern, jóléti világ előtt jellemzően nem a szerelem és az érzelmek voltak, hanem az egzisztenciális kényszer.

Az "együtt könnyebb", vagy egyenesen a "csak együtt lehet túlélni".

Ez mára elmúlt.

Egyébként nem csak a férfi-nő kapcsolatok, de más jellegű kapcsolatok is elértéktelenedtek, messze nem annyira lojálisak már egymáshoz manapság sem a családtagok, sem a barátok, sem a kollégák, stb.

Tehát, amint írtam, ránk, férfiakra is igaz az, hogy egzisztenciálisan sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem vagyunk rászorulva egyáltalán a nőkre.

Ez talán meglepő lehet, sokan abban a tudatban vannak, hogy ez a függőség egyirányú volt, de a helyzet az, hogy a múltban, a jóléti világ előtt nem volt az - a modern háztartási gépek, hűtőszekrények, hypermarketek, nagyüzemi élelmiszertermelés és elosztás, az előre csomagolt, tartósított és feldolgozott kaják és mikrósütők és távfűtés korszaka előtt a házimunka is teljes embert kívánt.

Amíg Pistabácsi egész nap dolgozott a földeken, intézte a kemény fizikai munkát(mert a természetadta adottságok miatt erre alkalmasabb volt), addig Marinéni meg egész nap a ház körüli teendőkkel volt elfoglalva - mosás(kézzel), takarítás(szintén kézzel), főzés, mosogatás, a tűz folyamatos rakása, mert az sem úgy volt, hogy beálította a termosztáton, hogy legyen 21 fok, oszt' jóvan.

Enélkül Józsibácsi se ment volna sokra, egyedül nem maradt volna ideje minderre.

Na, úgy gondolom elég jól alátámasztottam, hogy miért volt mindkét fél számára a kapcsolatban/házasságban élés egzisztenciális kényszer régen, és miért nincs különösebben nagy jelentősége már manapság.

Szerintem eddig tartott a hozzászólásomnak az a része, amit többnyire fel fognak szavazni, és most jön az, amit meg csúnyán lepontoznak majd, pedig ez is igaz.

Tehát, az egymásra utaltság alól mindkét nem felszabadult, a párválasztás már teljes mértékben érzelmi, ösztönös alapokra helyeződhetett át.

De valahogy mégis azt látjuk - szerintem itt a gyakorin is világosan látható ez a jelenség - hogy a férfiak nagy része látványosan megszenvedi ezt a jelenséget.

Ennek pedig az oka az, hogy az ösztönös "vezérlés" eltér a két nemben.

A férfiak ugyanis ösztönösen a mennyiségre mennek, a nők a minőségre.

Azaz a nők szexuális partnerként ösztönösen a top kategóriára gerjednek, a férfiak meg.. hát a nagyon hibás nőstényegyedeket leszámítva minden nőre.

Tehát egy férfinak jóval komolyabb belső szenvedést okoz az, ha nem tud rendszeresen.. kefélni, ne finomkodjunk.

A fentiekből következően viszont a teljes szabadságban és jólétben előáll egy olyan helyzet, hogy nők nagy része a szexuális vágyait kapcsolaton kívül, alkalmi kalandokkal is ki tudja elégíteni, azonban ilyen célra is inkább a top kategóriás férfiakat választja, mert megteheti, mert mint írtam, a férfiak a mennyiségre mennek ösztönösen, a "mag szórására", tehát még a legmenőbb fickók is simán megdugnak egy átlagos nőt is, mert egyszerűen nem annyira válogatósak.

A kapcsolat persze más, egy top kategóriás fickó nem jön össze akárkivel, de egy sima dugásra igen.

Azaz a nők nagy része szexuálisan kielégítő életet élhet kapcsolat nélkül is.

Ezzel szemben a férfiak egy nagy része viszont nem; mert kapcsolatra nem elég jók, de alkalmira se, mert mint írtam, ők mindkét esetben a minőségre mennek.

Miért van az, hogy ha nem vagyok ronda nő és a beszélgetés is elég jól alakul, mégis eltűnik a faszi csak úgy...

Apropó, miről beszéljen a nő?

Gyanítom, az a baj, hogy nem (csak) a szexről.

#17 szexről nem beszélni kell :)

nagyon ritkán téma, de kapcsolatba vagyunk már akkor. :D

16. Meg lehet magyarázni hosszasan, de felesleges. Ami keresztbehúzza az emberi értékeket az az EGÓ! Az ÖNZÉS! Azért mert ma kényelmes éa brutálisan szórakoztató a világ, az egyetlen változó a képletben maga az EMBER. Én az átlag felett élek egzisztenciálisan, és házas vagyok. Sőt, voltam katona, dolgoztam alantas helyeken is. Ez a nagy blablabla pszeudó fejlett nyugati gondolkodás nem más, mint hogyan légy álhumanista, ál érzékeny, ál jótékony, ál szent, amolyan karikatúrásan ejrópér. Emellé légy nagyon ál érzékeny társadalmilag és morálisan. Persze a lényeg hogy a sok ál baromsággal takard el a fellegekben járó egoizmusodat, majd ha valaki rádkérdez, akkor add elő azt a hosszú regényt, amit a fentebb írt kommentedben leírtál... mint ments várat, alibit, magyarázatot.

Olyan mulatságos olvasni a jelenkor embereit, amikor ellentmondás nélkül megmagyarázzák, hogy "RÉGEN" bizony miért is házasodtak össze az emberek. Meg hogy bizony régen a nők rabszolgák voltak és verték őket. A mai világ tanulván ezekből a hibákból, nem házasodik, nem vállal gyereket, mert ezek a dolgok ugyancsak tönkreteszik magát az emberi életet.

Akkor kérdeznék! Kik nem házasodnak? Az okos emberek, akik valójában képtelenek lemondani az önös önző érdekeikről? Vagy akik annyira felvilágosultak, hogy sztereotípiákra építve elítélik magát a házasság rendszerét? Nekem ez kicsit a 22-es csapdája! A hibák azért vannak, hogy tanuljunk belőle. Mindenki PONTOSAN ott tart az életben, ahova vezette hajóját, vagy ahová determinálta magát a gondolatai által. Azt mondod zsákutca a házasság? Olyan ez mint a covid. Alig érinti az ország 4-5%-át(de már ez is túlzás), de mert ez van állandóan a fókuszban, így olyan mintha mindenki benne lenne. A jó házasságban élők nem nyomják tele a fórumokat a pozitív marketinjükkel, ők csak elégedetten élnek. A házasságellenesek ezzel szemben állandóan meg akarják magyarázni mekkora baromság az egész, meg különben is, úgy is válás lesz a vége.

Minden élőlénynek két ösztönös programja van: fajfenntartás, létfentartás. Szemben az önzőséggel és a nihilista életmóddal.