Lehet még esélyem normális párkapcsolatra? (28/f)

Mielőtt kiírnám a kérdést le szeretném szögezni, hogy ezt nem önsajnáltatásból írom ki. Kétségbe vagyok esve, segítségre van szükségem, de a barátaimat és a családomat nem akarom ezzel terhelni (amúgy se tudnának segíteni). így ha csak annyit tudsz ideböfögni hogy ne sajnáltasd magad, másnak rosszabb, akkor inkább le se írd. A kérdés nem lesz rövid, előre is köszönöm ha elolvasod és válaszolsz.

28 éves férfi vagyok és még nem volt párkapcsolatom, így szűz vagyok még. Semmi tapasztalatom sincs ismerkedés terén. Mivel a baráti köröm nagyon szűk, így esélytelen, hogy új emberekkel ismerkedjek meg, más körökbe meg nem igazán tudok bekerülni, mert nem érdeklem az embereket valamiért, ha beszélgetni akarok, mindig én kezdeményezek, hozzám sose jönnek oda, hogy helló, hogy vagy, lenne-e kedved eljönni ide-oda. Így hát a netes ismerkedés maradt ami talán mégrosszabb, de mégis esélyesebb. Tudom jól, hogy nem vagyok ronda, tisztába vagyok azzal, hogy nézek ki, így nem a külsőmmel van a gond. Barátaim szerint humoros, jó természetű, türelmes, megértő és kreatív ember vagyok. A gond azzal van hogyha sikerül is megismerkednem valakivel, nem tudom fenntartani az érdeklődést, egy idő után egszerűen lelépnek, vagy nem írnak rám többet. Ha el is jutok odáig, hogy találkozunk, utánna már többet nem fogunk. Volt aki azt mondta, hogy úgy érzi, hogy nem én vagyok az igazi, volt aki azt mondta, hogy olyan mintha az öccsével lett volna (idősebb voltam nála, viszont sokkal fiatalabbnak nézek ki mint amennyi vagyok). Próbálkoztam lassabb ismerkedéssel, próbálkoztam azzal is hogy 1-2 hét után találkozni szerettem volna az illetővel, de a vége mindig ugyan az lett, lelépek vagy találtak mást. A másik az, hogy a korom belieknek semmire sincs ideje, így rám végkép nem akarják pazarolni az idejüket. Próbálkoztam tanácsokkal amiket neten olvastam, magabiztosnak, bátrabbnak mutatom magamat, de ez sem segít. Úgy érzem kifutottam az időből és (bár nem vagyok idős) úgy érzem hogy senki nem akar egy tapasztalat nélküli vén emberrel megismerkedni. Mindenki azt mondja, hogy ne eröltessem, majd az életembe váratlanúl belép az igazi, de mégis csodálkoznak, hogy eddig nem volt még senkim. Már 10 éve erre vágyom, hogy legyen valakim aki azért szeret aki vagyok, támogat a céljaimban és támaszt nyújt nehezebb időkben és tudja, hogy rám is mindig számíthat ha segítség kell. Fogalmam sincs mit csinálok, rosszúl, de egyre fruszráltabb vagyok, próbálom elterelni a gondolataimat, de egyszerűen mindig előjön ez az érzés, még tudat alatt is (jelenleg ezért ébredtem fel 2-3 órával korábban, egy álom miatt és nem tudok visszaaludni). Mit csinálhatok rosszúl? Mit kéne megpróbálnom ahhoz, hogy sikerüljön elérnem, hogy valaki belém szeressen?