Hogy tartsam meg az önbizalmam, ha folyton csak elutasitast kapok?

#11 - es köszönöm a hosszú válaszodat :)

Igen, sajnos eléggé sérült ember vagyok. Anyummal pl egyáltalán nem jó a kapcsolatom, nárcisztikus és sosem volt meg köztünk az a bizalmi kapcsolat aminek megkellett volna lennie. Szeretett a maga módján de nekem az kevés volt. Mindig úgy éreztem, hogy mintha pont a lényeg hiányozna. A feltétel nélküli szeretet és elfogadás. Márpedig szerintem ez a fajta szeretet különbözteti meg a szülőt a többi embertől. Ez a fajta szeretet tud igazán biztonságot adni. Más ember is szerethet persze, de az nem annyira feltétel nélküli talán. Na és ezt hiányoltam én mindig. Mindig az az érzésem volt, hogy bármikor elveszithetem anyum "kegyeit". És hogy fenn kell tartani a szeretetét.

Ami a tindert illeti, oda csak utolsó eselykent regisztráltam, hátha van valaki normális..

Sosem a pöpec pasikra buktam. Nem utolsó sorban pedig alig lajkoltam onnan valakit. Próbáltam nagyon megvalogatni és így is rafaragtam. Olyan férfiak vertek át meg használtak ki, akikből ki sem nézed, mert nem egy nagy szám, nem egy adonisz.. Még normális is volt, ertelmes.. Aktívan beszélgettünk napi szinten. Aztán igen, volt, hogy történt szex is, aminek nem vagyok a híve igazából, hogy gyorsan megtortenjen, de aztán a találkozók alkalmával volt, hogy megtortent. És akkor jött a hideg zuhany, mert az addigi beszédes srác akivel napi szinten beszéltünk webkameran, eltűnt.. Jöttek a kifogások, hogy sok a dolga Bla Bla Bla.. Mondanom sem kell azóta sem keresett. Ilyenkor rossz magamhoz térnem, mert konkrétan már azt érzem, hogy nem tudod eléggé jól kiismerni a másikat ahhoz, hogy biztos legyél benne nem fog atverni.. Nem lehetsz egyszerűen elég biztos benne.. És kissé kiszolgaltatva érzem már magam. Mert annyira sok hitelesnek tűnő pasi vért már át, hogy már nem hinném el annak aki viszont tényleg szeret.

Le is töröltem magam aztán erről a tinderrol.. Próbálok a való életben ismerkedni. Nagyon sokszor van, hogy szemeznek velem a buszon, az utcán, futás közben vagy akárhol. És olyankor mindig sajnálom, hogy ez a pillanat csak eddig tartott, talán ő lehetne "az igazi", de én nem szólitok le egy pasit. Nálam ez elv.. Ha látom, hogy tetszem neki, akkor szemezek vele én is, adok valami jelzést, hogy talán felbatorodjon. De soha nem megyek én oda, pláne nem egy idegenhez a buszon. Lehet valakinek ez nevetséges, de hiába 21. század és sokan úgy vannak vele, ahhh ma már a nők is lazán szolitsanak le egy pasit, én kissé régimódi vagyok ezzel kapcsolatban és szerintem nem biztos, hogy ez baj.