Akkor most mi a helyzet az elvárásokkal?

19: hát igen, nyilván az egész arról szó, hogy el kell fogadni a másik gondolatait.

Ezt jól mutatják a pontozások is. Aki azt írta, hogy nem tudja elfogadni, az az összes a porba van pontozva azok által, akik másként gondolkoznak.

Pedig azt hiszem ahogy neki minden joga megvan szépészeti műtétet végeztetni, úgy nekem meg jogom van erre azt mondani, hogy köszi, de nekem nem kell ilyen... Mégis a nagy elfogadás közben az egyik fél válaszai minden esetben 0%on végzik.

Kedves Kérdező!

Szíved joga nem járni olyan nővel, akinek volt plasztikai műtéte. Ha neked ez nem tetszik, teljesen meg lehet érteni.

Mondom ezt olyan nőként, aki nagyon szeretném plasztikáztatni az arcomat ha lesz rá pénzem.

Akik ennyire haragszanak, azok azért haragszanak, mert újra ugyanazt az elutasítást kapják, mint a műtétek előtt. Újra ugyanannak a csúnya, elutasított embernek érzik magukat, és ez dühöt és agressziót vált ki. Csúnya dolog.

Őszintén! Ki a fenét érdekel bárki véleménye is erről?

Ha valakinek ez nem tetszik akkor nem tetszik, akkor ne jöjjön össze ilyen emberrel.

És nem kell másokat győzködni a saját igazadról, igazunkról, mindenki máshogy élte meg az életben azt ami által műtéthez folyamodott.

Amíg valaki nincs a másik helyzetében úgysem érti meg.

Szerintem aki jobban érzi magát műtét után , megnőtt az önbizalma jobb élete lett, annak csak gratulálni tudok mert jól járt vele.

25: de akkor igaz, hogy a problémát nem is az okozza, hogy meg kell műttetniük magukat?

Az egyik csaj a társaságban (pici, 40 kilós lány) megműttette a melleit. Lett neki egy ízléses méret, de úgy érezte, hogy továbbra sem lett olyan nő, akiért a legjobb férfiak versenyeznek (csinos lány volt, de olyan kis átlagosan csinos, nem lett belőle egy palvinbarbi), így aztán megint megműttette. Akkor voltak részsikerei, így gondolta, ha a 2 számmal nagyobb ekkora siker, akkor a 3 számmal nagyobb még inkább az lesz.

Most ott tart, hogy teljesen szét van műtve, az összes problémára azzal reagált, hogy megcsináltatott magán valamit (hol a melleket, hol a száját), amikor öregedni kezdett, és a fiatalabb csajok lettek a népszerűek, akkor is a késhez nyúlt.

A problémája egy pillanatig nem oldódott meg, sosem lett olyan nő belőle akiért a férfiak ölnek-halnak, miközben az átlag kismellű barátnői akik elfogadták magukat mind találtak egy normális férfit, és családot alapítottak... Ő meg mostanra önmaga paródiája...

Persze, mindenki azt mondja, hogy ő meg tudja állni, hogy csak 1 számmal nagyobbat, csak egy picit igazítani az arcon, csak egy picit az orron, de a problémája a lehető legritkábban oldódik meg, mert az nem kívül van, hanem a fejében.

Ki dönti el, mi a felesleges műtét?

Mindig akartam mellműtétet, mert mindig lógott. Mikor ezt mondom, sokan egy ízlésesen lógó mellet képzelnek el, pedig olyan soha nem volt. Tejeszacskó volt mindig. Nem üres, mert nagy, de közelebb van a köldökömhöz, mint a mellkasomhoz.

Engem amúgy az ilyen műtétektől a hideg kiráz, ha elképzelem, hogy leszedik a mellbimbómat, és feljebb teszik, végigfut a gerincemen a hideg-meleg. De akkor is ronda.

Aztán elgondolkoztam azon, hogy műtét után mindig melltartót kell hordani. Közvetlen utána ugye szoros sportmelltartót, de írják, hogy ezentúl akkor mindig kell melltartó, hogy ne kezdjen újra lógni. Mikor vagyok melltartó nélkül most? Fürdés és alvás közben. Ha felvarratnám? Fürdés, alvás és szex közben. Itt befigyelne a szex, mert felvarrt mellekkel mernék ismerkedni. Engem nem zavar, tehát lényegében a szex miatt varratnám fel. Megérné? Ki tudja.