A legtöbb nőnél kizáró ok, ha a pasi azt mondja, nem szeretek emberek között lenni?

"Én szeretek (megfelelő) társaságban lenni, és számomra a jó szociális képességek nagyon vonzóak. Nem tudnék felnézni olyan férfire, aki nem találja fel magát társas helyzetekben és inkább menekül tőlük. Nagyon fontos a mai világban tudni bánni az emberekkel, jól kommunikálni, és tényleg sokkal jobb, ha barátok, ismerősök vesznek körül."

Én ugyan nem szeretek emberek közt lenni, de nagyon jó társaság vagyok. Empatikus, jó hallgatóság, megérzem a másik ember hangulatát, nem mászok senki "aurájába". A kettő nem zárja ki egymást, nyilván nem egyedül vagyok ezzel a világon. De ha választani kell az egyedüllét és az emberek közt, az egyedüllétet választom.

"az eddigi itteni hasonló hozzászólókból kiindulva szinte biztos, hogy valamilyen szinten szociális fóbiás vagy."

Szociális fóbiás az, aki nem tud emberek közé menni, mert szorong és hibát-hibára halmoz, annyira izgul az ilyen szituációkban, néhányan enni sem bírnak akkor, ha belép valaki a szobába.

Az különbözteti meg az introvertáltaktól, hogy utóbbiak LESZ...RJÁK MAGASRÓL a tömeget, embereket, nem vágynak rá titkon, mint a szociális fóbiások, akik arról ábrándoznak, hogy milyen jó is lenne fesztelenül a társaság népszerű tagjának lenni, ha minden szociális szituációban úgy tudnának viselkedni, ahogy kell.

Mindig a miért a lényeg. A szociális fóbiás visszautasít egy összejövetelt, aztán vergődik otthon. Lehet, hogy csak csendben szorong, lehet, hogy dührohamot kap, amiért nemet mondott az összejövetelre, mert a saját belső vélt vagy valós hiedelmei, furcsaságai előjönnek, hogy biztos kudarc lenne és beégne, ezért meg sem próbálja.

Az introvertált pedig teljesen nyugodt és boldog marad és maximum amiatt marad benne egy kis lelkiismeret-furdalás, hogy nem sértődtek-e meg a többiek amiatt, hogy ő mindig kivonja magát ezekből a társasági összejövetelekből, mert teljesen boldog úgy, hogy egy könyvet olvas a sarokban.

Manapság az internet miatt átlényegült a két fogalom, de általánosságban véve a szociális fóbiások nagy többsége valójában extrovertált, aki valami viselkedésbeli, szocializációs vagy egyéb okból a perifériára került gyerekkorban, tinikorban és emiatt depressziós lett, ami miatt úgy definiálja önmagát, hogy ő mennyire introvertált, közben meg legbelül mindig is elfogadásra vágyott.

Attól, hogy valaki például szeret játszani, mert egy hardcore gamer még nem lesz introvertált, mert keresi a kontaktust a többiekkel, akikkel multiplayerben nyomja és chatel, ha személyesen leülsz vele játszani, akkor be nem áll a szája, úgy örül neki, hogy végre van kihez szólnia, aki legalább meghallgatja meg leült vele játszani. Az ilyenekből lesz az is, amit itt 1-2 lány említett, hogy kapcsolat után teljesen rátelepszik, mert rajta kívül nincs más emberi kapcsolata, már a saját anyja is leépítette.

Az itteniek pedig többségében szintén extrovertált szociális fóbiások, erre enged következtetni szinte az összes megnyilvánulásuk. Sok nőt akarnak kipróbálni, a sikerről való ábrándozás (bezzeg ha BMW-m lenne), a kategorizálás, ha nem modellre, akkor is "csak" egy kedves, aranyos, szolid vékony lányra, aki minimum 6/10, így nem égnek be a haverok, család, stb. előtt, mert számít nekik a külvilág véleménye, hiszen extrovertáltak, kívülről nyerik az éltető energiát.

Ezzel szemben az igazi introverált ember mintapéldánya, aki pont a fenti ellentéte. Nem köti fel magát az első fára, ha még huszonévesen is szűz, az érdekli, hogy olyan társat találjon, aki mindenben passzol vele, nem az, hogy a társadalom mit gondol róluk, akár külső, akár korkülönbség, akár bármi más tekintetében. Illetve nem érdeklik őt a létfenntartáson túl az anyagiak. Ha vagyont épít is a legutolsó sorban vannak a státusszimbólumok és a kifelé történő hivalkodás, maximum az anyagi biztonság és a korai nyugdíj érdekli, hogy utána se kelljen megfelelnie hülye főnököknek, hanem a maga ura lehessen és profittól függetlenül azt csinálhassa, amit igazán szeret.

Míg a többi embernek a lakás, kocsi, karrier, család stb. az elsőszámú prioritás.