Hogyan keveredhetnék ki ebből, mert már gyakori öngyilkossági gondolataim vannak? 24/N

15 éves koromig boldog kiegyensúlyozott ember voltam, voltak barátaim, mindenben benne voltam, majd amikor középiskolás lettem az életem pokollá változott. Kiközösítettek, bántalmaztak, megalázott a férfi tesi tanárom, rengeteg öngyilkos gondolatom volt, úgy éreztem ezt nem tudom túlélni. A többiek discoba jártak, ismerkedtek én meg itthon sírtam, hogy miért maradok ki ebből. 100 kilós lány voltam, a többieket körbe rajongták, én nekem meg vissza se köszöntek, sose kezdeményeztem, nem lett volna értelme, mert úgyis azt mondták volna, hogy nem vagy az esetem. 18 éves koromban iskolát váltottam, felnőttek közé jártam, nagyon jó csapat volt. Majd 19 évesen lefogytam 50 kilóra és sokan elkezdtek udvarolni, én ezt nem tudtam feldolgozni,hogyha csak ennyi kell ehhez az egészhez, akkor miért nem hamarabb tettem meg és nem kellett volna ezt a sok szart átélnem. Látszólag megoldott mindent, de 20 évesen elballagtam és utána ugyanúgy nem találtam a helyemet, nem tudtam ismerkedni. Szerelmes lettem egy idősebb férfibe, mert a kisugárzása nagy biztonságot adott+hatalma van, mivel örökké ott lesz a lelkemben az a kiközösített kislány. Először csak barátkozni mertem, és utána elkezdtem utalgatni, hogy tetszik nekem és ekkor jött a bökkenő, hogy ő nem érzi irántam. Facebookról értesültem róla, hogy van barátnője és az akkora pofon volt, hogy úgy éreztem ebbe belehalok. A személyiségtípusom ESFJ, a gondoskodó, túlzottan érzékeny és depresszióra hajlamos vagyok. Még soha nem is csókolóztam.

Inzulinrezisztenciás vagyok és van egy gyulladásos bélbetegségem, ebből a szempontból nem olyan könnyű megtartani a lefogyást.

Hová tegyek? Miért segítene?