Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak engem fáraszt le, amikor a nők elvárják, hogy mindig mindent én csináljak?
Egyszerűen totál kifáraszt szellemileg, amikor a nők elvárják, hogy a kezdeményezést 100%-ban én csináljam.
Itt most nem arról van szó, hogy a kezdőlépést megteszem meg ilyesmik, azzal nyilván semmi gond nincs. Arról beszélek, amikor elvárják, hogy az ismerkedés teljes folyamatában kizárólag én csináljak mindent.
Ez alatt azt értem, hogy beszélek hozzájuk teljesen értelmesen és barátságosan, de ők max félóránként nyögnek ki egy-két szavat, de azt is csak harapófogóval tudom kihúzni belőlük. Elvárják, hogy mindent én csináljak. Vagy amikor el akarom hívni őket valahova, akkor hiába kérdezem meg tőlük, hogy milyen helyeket szeretnek jobban szeretik-e ezt vagy azt stb. mert a válasz folyton olyasmi, hogy "Nem tudom, mindegy, döntsd el te". Sokszor úgy érzem, hogy nincs is önálló döntésük vagy véleményük, hanem csak mindig hagyják magukat akármit teszek velük. Ez irtó fárasztó.
Pl ha valami zavarja is akkor sem szólna, hanem inkább hallgat és szenved, csak nehogy kelljen bármit is csinálni (pl kinyitni a száját). Vagy ha van valamilyen vágyuk, kívánságuk amit ezerszer elmondtam, hogy készségesen teljesítek, inkább meghalnának csak nehogy kimondják.
Ilyenkor mindig azt érzem mintha igazából csak az apukájuk lennék, amikor a kisiskolás öcsémmel megyek valahova vagy beszélgetek vele, neki is több interakciója van velem, mint sok mai nőnek.
Bár lehet az is gond, hogy csak 23 éves vagyok és 30 alatt többnyire még ilyen szégyenlős zárkózottak a nők. De a 30 felettiek, akik asszertívebbek meg amúgy sem ismerkednének velem szóval ez off...
Ti hogyan látjátok?
#6
Élőről beszélek. Netes sosem ismerkedem, mert az egy hulladék.
#Többiek
Itt most nem feltétlen direkt randiról van szó. Hanem egyszerű baráti alapú beszélgetésről is.
További olyan nőkről is, akik olyan egyértelmű jeleket adnak, hogy bejövök nekik. Olyan nők, akikkel szexelni is sikerült, de egyébként mégis az egész olyan volt, hogy az egészben nekem kellett kezdeményezni mindvégig.
Mintha valamiféle belső gátak szabnának nekik határt, hogy úgy viselkedjenek, ahogyan valójában éreznek, amik a valódi vágyaik lennének. Pl ez olyasmi eset, amikor a házigazda kiteszi a pizzát az asztalra és azt mondja "tessék, edd meg! nekem nem kell", de a vendég udvariasságból visszautasítja. Ezzel se ő se a gazda nem járt igazából jól. De ha a vágyai szerint elvette volna a pizzát, akkor meg mindketten jól jártak volna. Hasonlót érzek én is velük kapcsolatban.
#10
Te jól látod. Pont ezt érzem én is, erről írok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!