Ha a nők teljesen magabiztosak azt illetően, hogy minden téren egyenrangúak a férfiakkal, akkor miért olyan nehéz olyat találni, aki ebbe belemegy?

Az, hogy egyenrangú, nem jelenti, hogy egyforma. Férfi és férfi között is hatalmas a különbség a stressz kezelést, érzelmek kimutatását stb. tekintve.

Ami engem illet a nagy részét tudom teljesíteni. Ami teljesen jogtalan, az a menstruációs görcs miatti szabadság kizárása. Szerintem, ha a felét kéne csak elviselned munka közben, mint amit egy igazán görcsölő nőnek egyből átgondolnád a dolgokat. Nem úri jó kedvében megy szabira az ember.

A másik a gyerek. Eleve nem szülnék olyannak, aki szerint egy fél éves babát egészséges bevágni a bölcsibe, mikor anyagilag simán megoldható lenne, hogy otthon nevelkedjen.

Te minden vagy, csak jó társ nem. Megértés és segítségnyújtás nyomokban sincs benned, ahogy empátia se.

Soha nem szülnék egy ilyen embernek. Sokkal előbb vállalok gyermeket egyedül, mint hogy kényszeres azon küzdjek, hogy a rideg, számító, követelőző "páromnak" megfeleljek.

Szerintem egy kapcsolat épp arról szól, hogy ments vár legyen az ember számára, bármi is történik a külvilágban. Hogy amikor haza ér, letehesse a terheket és szerető emberek vegyék körül. Ha otthon is csak az őrmester vár, akinek mindene a katonás rend és fegyelem, akkor hol pihen meg az ember? Nekem valami egészen másról szól a gyermek vállalás és a párkapcsolat is mint neked kérdező.

Pedig nem hiányzom a munkából mensi miatt, nem hozok meggondolatlan döntéseket, nem kapok otthon hisztigörcsöt a meló miatt (bár eleve olyat dolgozok amit szeretek), nem használok érzelmi manipulációt és nem fogadom el, ha velem szemben alkalmazzák. Ugyanakkor egészséges emberi és munkatársi kapcsolataim vannak, amikbe bőven belefér egymás segítése és valószínűleg jó anya leszek (most is gyerekekkel dolgozom). Bár nekem pont a jó anyaság egyik alappíllére, hogy nem dobom be a gyereket az első adandó alkalommal a bölcsibe, gyerek megőrzőbe stb. Kinek hol kezdődik a jó anya titulus....

Mindenesetre olyan párt keresek, akinek vannak érzelmei és képes az egészséges kötődésre, nem csak velem, hanem a munkatársaival és más emberekkel is. Olyat, aki elfogad, aki rugalmas, megértő és türelmes. Mert minden ember életében vannak olyan napok, akár hetek, mikor szüksége van egy támaszra, mikor csak oda akár bújni a párjához és anélkül elmesélni mi a baj, hogy a másik ítélkezne. Cserébe én is ilyen vagyok, legalábbis igyekszem odatenni magam. Ez a minimum ami egy egészséges párkapcsolathoz kell. Ez adja az érzelmi stabilitást és biztonságot.

Egyszer láttam talán a Galileo-n egy olyan kísérletet, hogy egy fickó hasára olyan izom stimuláló tapaszokat raktak, amivel a szülési görcsöket lehet imitálni.A pasi 2 órán keresztül bírta, aztán feladta.

Mindenki manipulál érzelmileg, tudattalanul is, ez elkerülhetetlen.

És hogyan tanulj bele a munkakörödbe, ha nem kapsz hozzá segítséget, úgy mégis? Nettó marhaság.

Én is volt, hogy sírva fakadtam a tehetetlenségtől, elismerem, igaz,új munkakörben, alig segítséggel, 6 havi túlóra után. Viszont nem piálok, száguldozok autóval, vagy megyek horgászni, mint a férfiak 80%-a feszültség levezetésként.

És mégis az anyahiány jelei mik lennének? És ha apahiánya van, akkor apának lesz "annyi"?

"Ezt a rakat férfigyűlölő ..."

Te magadnak vagy? Ez a kis phasz kérdező tartja magát többre.