Normális, ha férfiként az lenne az álmom, amire a fullos nők szinte kivétel nélkül panaszkodnak?

Hogy csak a testüket, külsejüket nézik, nem érdekel senkit, hogy milyen belső értékeik vannak, hogy milyen érzéseik, gondolataik vannak meg mindenki csak a szexre gondol, amikor rájuk néz és nem tudják úgy "elcsúfítani" magukat összefogott hajjal, szemüveggel, ódivatú ruhákkal sem, hogy ne legyen mindig, aki ajánlatokkal bombázza őket.

Nekem férfiként pont az lenne az álomélet, ha a nők csak a testem, a külsőm alapján szexelni akarnának velem, akár önző módon arra vágynának, hogy minél jobban őket elégítsem ki, nekik legyen orgazmusuk, egyfajta tárgyként kezelve engem, ahol az én orgazmusom másodlagos, elhanyagolható szempont.

És nem is akarnának igazán semmi egyebet sem tőlem vagy ha igen, azt is csak önző célból. Például elmondanák a bánatukat, kibeszélnék magukat, én meghallgatnám őket, de őket nem érdekelné, hogy velem mi van.

Nem akarnának megismerni sem, illetve akár mutatkozni velem se fontos, azt is maximum önös érdekből, ha villogni akarnak a barátnők előtt vagy ha nincs aki elkísérje őket ide vagy oda, de legtöbbször csak azért jönnének, hogy elégítsem ki őket maximálisan, vagy ők hívnának magukhoz, mert ahhoz is kényelmesek, hogy kimozduljanak otthonról, menjek át, kell nekik 2-3 orgazmus, aztán húzzak haza, mert kezdődik a sorozatuk vagy akármi.

Mi a baj velem, ha férfiként én ezt a női panaszt nemhogy tragikusan nem tudom felfogni vagy "áterezni a fájdalmukat", számomra fordítva ez egyenesen az álomélet netovábbja lenne?