Miért van , az hogy magukat jó embernek valló nők diszkriminálnak, tárgyiasítanak ?!A szimpátia a vonzódás kevés?

#3

Ezek nagy része társadalmilag nem is elvetett.

Nem utálom pl a túlsúlyos embereket (vannak túlsúlyos barátaim) de nem fogok eggyel se összejönni, mert külsőleg nem tudok vonzódni hozzájuk ami pedig elengedhetetlen egy jó kapcsolathoz.

Vagy inkább jöjjek össze vele és éljek állandó elégedetlenségben?

#17

Nem mindegy, hogy milyen kritika éri az adott illetőt, mert néha egy külső szemlélő jobban látja a dolgokat, mint a rózsaszín ködben úszó illető.

Igazából ez a "diszkrimináció" (nevezzük annak), csak annak rossz, akinek van egy olyan tulajdonsága ami miatt ilyen eljárásban részesül (bármilyen nemű is legyen). Ez akkor tud extrém frusztráló lenni, ha olyan tulajdonság amin nem lehet változtatni. Pl. ha valakit mindenki azért utasít el, mert az illető alacsony, "nem megfelelő alkatú", nagy az orra, csálék a fogai, idegesítő a hangja - naná, hogy ezen fog kattogni egy idő után. Mivel vért fog izzadni, mire nagynehezen talál valakit aki ezt elfogadja. De ugyanezt lehetne írni bármilyen "nem pozitív" tulajdonságra ami kimaradt.

Nagyon-nagyon szerencsés az a néhány ember akit elfogad valaki. Nem is tudják mekkora mázli ez. Még akkor is, ha ez a néhány ember a családja. Van akit még a saját családja sem fogad el. És akkor utána lehet megőrülni vagy komplexusok hálójában élni örökké.

Persze ez fentről nem tűnik olyan nagy dolognak, de ha benne vagy, akkor szenvedni fogsz. És ez senki más hibája, csak az adott emberé. El kell rejtenie a szomorúságot, a depressziós és eljátszania, hogy boldog vagy legalábbis nemtörődöm. Aztán lehet várni a halált. Úgyis eljön egyszer. És addig is lehet boldognak lenni - mikor éppen alszik az illető. Ha már az élet keserű, legalább az álmok legyenek édesek.