A férfiak miért veszik személyes sértésnek az elutasítást?

Az veszi személyes sértésnek akinek alacsony az önbizalma és ezért automatikusan annak tudja be az elutasítást hogy nem elég vonzó. Nem tudja azt átgondolni hogy "oké, neki nem tetszettem, de másnak fogok mert tudom hogy vonzó vagyok" és nem tud abba belegondolni hogy az elutasítás mögött 100 másik ok lehet, kapcsolati lekötöttség, elköteleződésfélelem, stb.

Nem feltétlenül rossz emberek ezek, lehet azt sulykolta a fejükbe a családjuk hogy nem érnek semmit, lehet ducik voltak tiniként és kiközösítették őket, lehet hogy valaki durván a lelkükbe gázolt akiben megbíztak de tény hogy ez felmentést nem ad a hisztizésre.

"csak akkor nem igen volt ismert ez a fogalom, hogy incel."

Mindegy minek hívjuk, ilyenek voltak, csak nem volt külön nevük, mert hisztizték tele a netet.

"később meg simán odamegy smúzolni, amikor szeretne valamit elintéztetni, megcsináltatni, megoldatni vele?"

És? Ennek ehhez meg mi köze van? Én is segítenék neki, akkor is, ha visszautasítottam. Egy szívességnek semmi köze a szexhez és párkapcsolathoz, egyszerű emberi gesztus. Bár te lehet, abba a kategóriába tartozol, aki szexet vár cserébe.

2 lehetőség jut eszembe:

1. Te azt gondolod, udvariasan utasítottad vissza, de valamiért mégse teljesen igaz ez így. Nem állítom, hogy ez a te hibád, vagy direkt csinálod, egyszerűen nem tudod, hogy valamit rosszul csinálsz.

2. Ő volt sértődékeny. Ennek is ezer oka lehet, nyilván egy visszautasítás mindig fájdalmas (én nőként is jó párszor kaptam, hát majd megszakadt a szívem utána :( ), szegény férfiak pedig, mivel a kezdeményezés még sokszor mindig tőlük van elvárva, fokozottan ki vannak téve ennek. Aki rosszabban kezeli az ilyesmit, ott előfordulhat sértődés, persze ez nem kibúvó, aki megsértődik, csak magát járatja le vele sajnos.

Illetve velem is volt már olyan, hogy valakit annyira kedveltem, hogy miután megtudtam, nem kölcsönös a dolog, a saját lelki békém érdekében én is kerültem az illetőt, vagy hidegebb voltam vele (persze igyekeztem nem bunkó lenni).

Szerintem, ha egy férfi veszi a bátorságot, hogy közelítsen feléd, és te elutasítod, utána azért illik türelmesnek és elfogadónak lenni, mert a kezdeményezői szerep elég nehéz, és aki érzelmileg kevésbé stabil, azt esetleg jobban megviselheti, és hülyeséget mondhat vagy csinálhat utána, amit később sokszor megbán...

Ha meg vállalhatatlanul bunkó, sértő valaki, azt nyilván nem kell elfogadni.