Ilyen korban és körülményekkel lemondhatok már a családról, komoly párkapcsolatról?

Krisztusi korban vagyok (33/F), és eddig egyetlen 6 éves kapcsolatom volt távkapcsolatban, azóta kisebb, inkább alkalminak nevezhető, max. pár hónapos futó valamik. Soha nem éltem még együtt csajjal, mindig egyedül, az utóbbi 6 évben albérletben.

A kis életem szakmai oldala szerencsére rendben van, konkrét díjakkal, sikerekkel, most készülök lakást venni. Barátaim viszont alig, 6 ember kb., ebből egy az, akivel valóban mély ez a kapcsolat (ő amúgy egy nálam 10 évvel idősebb nő).

Edzőterembe járok, külsőre jóképűnek mondott, véleményem szerint átlagos pasi vagyok.

Napjaimat négy fal közt töltöm, home office-ban, és főleg ebben a helyzetben nagyon kilátástalannak tartom, hogy találjak egy normális partnert. Szeretnék családot, gyerekeket, legalább kettőt. Szeretnék jó apa lenni és dolgozni értük. Akik eddig voltak barátnőim, mind tőlem akartak valamit, megváltoztatni engem - és nem is a változással van bajom, hanem azzal, hogy ezt egyoldalúnak éreztem, mert nekem meg úgy kellett volna elfogadnom őket, ahogyan voltak. Nem tudom, hogy nővel képes leszek-e még valaha is megtalálni a közös hangot, pedig él bennem egy kép arról, akit egy életre el tudnék fogadni társamnak. De vele még soha nem találkoztam, futólag sem.

Nem önsajnáló poszt akar lenni, érdekelne, szerinted mik a lehetőségeim. Kort, nemet, ha kérhetem írj.