Mi a véleményed egy olyan lányról, aki már annyira el van keseredve, hogy megegyezés alapján házasodna?

Azt, hogy nagyonnemnormàlis.

Mondjuk majd jön pàr jelentkező, aki beveti a nyitott hàzasságot, hàtha...

Az a véleményem róla, hogy felelőtlen, meggondolatlan döntés lenne.

Nagyobb eséllyel válhatsz a gyerekeit egyedül nevelő lerobbant anyukává, mint boldog családban élő emberré.

Az embereket olyan szinten kell ismerned, hogyha ránézel valakire, már megtudd mondani ki ő, mennyire vagytok kompatibilisek és mire számíthatsz tőle.

Volt olyan ismerősöm, aki 35 évesen megismert valakit és azonnal családot alapítottak, de ez nagyon kockázatos egy ismeretlen emberrel, akivel nem éltek együtt évekig.

Ezzel nincs gond, csak peches szegény, hogy eddig nem talált olyat, aki alkalmas lenne családalapításra.

Bár, nem hiszem hogy a kapkodásnak jó vége lenne.

Valamint ez a sorod elég önbizalom hiányosan hangzik:

"nem fél kompromisszumokat kötni azzal, aki egy kicsit is megtalálja benne a lelki társat." - Szinte bárkiben megtalálod egy kicsit a lelki társad, de ez semmire sem elég. Stimmelnie kell a szexuális igényeiteknek, a szeretetnyelvnek, az érzelmi támogatás adása és remélése módjának, a gondolkodásmódnak.

"Stimmelnie kell a szexuális igényeiteknek, a szeretetnyelvnek, az érzelmi támogatás adása és remélése módjának, a gondolkodásmódnak."

Meg még minek? :D

Mi a férjemmel fél év ismeretség után összeházasodtunk. A nászéjszakán szexeltünk először. Köszönjük, tökéletesen működünk együtt az ágyban. Én picit szenvedélyesebben szeretem csinálni, mint ő, de felnőtt emberek vagyunk, tudjuk egymás felé kommunikálni az igényeinket. És tudunk változni is a másik kedvéért, ha kell. A közös szeretetnyelv sem szükségszerű. A férjem szeretetnyelve a testi érintés, az enyém a minőségi idő. Nem az a lényeg, hogy ugyanaz legyen, hanem hogy megtanuljuk beszélni egymás szeretetnyelvét. A gondolkodásmódnak valóban stimmelnie kell, meg a közös világnézetnek, de ez már a legelején kiderül úgyis.

9# Igen, többnyire ezekből a "jóvanazúgy', majd lesz ahogy lesz, mit kell ezen annyit gondolkodni" hozzáállásból fakad az a tény, hogy a házasságok 90 százaléka válással végződik.

Én pl nem tudnék bárkivel együtt lenni, mert egész életemben egyedül voltam, ezért mindennél jobban vágyom arra, hogy valaki megértsen és egymásban találjuk meg a menedéket, a szórakozást, a fejlődést.

Nem vagyok kompromisszumképes és alkalmazkodó azokon a területeken, ahol egész életemben hiányt szenvedtem, mert ha megalkuvó lennék, akkor a boldogságra, elégedettségre esélyem sem lenne.

Az pedig senkinek sem lenne jó, ha én máshová vágyakozom állandóan.