A nők kb. 30 éves koruk felett miért vesztik el azt a szelíd, kedves női bájukat, ami még tizen-huszonévesen a többségnél megvan?

#10 egyrészt igen, másrészt nem lehet nem észrevenni a negatív irányú változásokat, tendencia szinten

nézz szét egy átlagos közszférabeli munkahelyen

beszürkülés, beletörődés, az élet fénypontja a barátok közt mai része, megsavanyodás a meló-gyerek-háztartás hármasban (mely eleinte kötelesség, később egyúttal menekülés is, mert a hosszú évek után más dolog már nem megy, nem fog értelmes tevékenységet találni a gyerekek kirepülése után sem). és az általános irigység, azok ekézése, akik a fokozatos megsavanyodás sorsát elkerülték.

Én egy 45 éves, sőt még egy 50 fölötti nőt is ismerek, aki szelíd, kedves, bájos, tündéri. De valóban van sok nő, aki középkorára elveszíti a bájosságát. Ennek fő oka talán az, hogy az élet lelki csalódásai, bántalmazásai keveseket kerülnek el, s ilyenkor leggyakrabban az a védekezési reakció, hogy "ha állandóan a hátamba vágjátok a kést, akkor vastag páncélt növesztek". A munkahelyeken és az emberi kapcsolatokban is könnyen célponttá válik az, aki kimutatja az érzékeny, finom, bájos énjét, s így előbb-utóbb lelkileg sebesült lesz, ha nem védekezik, nem megy át sündisznóállásba. Ugyanis szinte mindenütt harc folyik, tülekedés; szinte mindenütt kemény és kegyetlen önzés uralkodik.

Ha idősebb, bájos hölgyet keresel, talán valamilyen művészetben dolgozók között találhatsz a legnagyobb eséllyel. A kétszer elvált, stresszes munkahelyen dolgozó, háromgyermekes anyukáknál az esélyeid minimálisak.

Már megint egy általánosító kérdés.

Mellesleg hiába hiszed magad fiatalosnak, még véletlenül sem kéne egy 40 éves, ugyanis nagyon messze vagyunk egymástól, hiába hiszed az ellenkezőjét-

Ledobtál egy bombát, amire elég sok negatív választ fogsz kapni.

Amúgy érthető, hogy mire gondolsz, de szerintem nem ennyire szélsőséges a helyzet. 30 felett is vannak még életvidám nők, de tény, hogy sokan befásulnak. Ez viszont nem csak a nőkre, hanem a férfiakra is igaz.

És emberek, hahó! Itt nem arról van szó, hogy 30 évesen minden hétvégén buliba kell menni vagy ilyesmi, csak nem kell mindenre ráfeszülni. Nem kell 1 év után az eljegyzést és gyerekvállalást lenyomni a másik torkán, nem kell kiakadni egy 10 perces késésen vagy ha lerobban a kocsi. Azon sem, ha vasárnap délig megy az alvás. Apróságokról van szó, de tényleg elég sok nő átmegy házisárkányba. A férfiak meg jellemzően alkoholistába.

Tizenevesen es huszoneveim elejen a szuleim tartottak el, annyi dolgom volt hogy tanuljak, bulizzak, egyek es aludjak, esetleg hogy jol nezzek ki.

Amint elkezdtem dolgozni, szamlakat fizetni, tervezni, felretenni, kalkulalni, donteseket hozni, jott a felelosseg. Megszulettek a gyerekek, meg tobb felelosseg, meg tobb teendo, meg tobb tervezgetes.

A tundibundi fiatalkori enem nonstop kattog valamin, idonkent elengedi magat, igyekszik kello humorral felfogni az elet nehezsegeit, de nekem ne mondja senki hogy ket ennyire kulonbozo eletvitelu korosztalyt ossze lehet hasonlitani.

Amig nagyon fiatal vagy tojsz bele mi lesz holnap. Ezert nem is nyomaszt. Ezert felszabadultabb vagy, ami masoknak vonzo. Nincs elsarkanyosodas. Kevesebb ido van mindenre, tobb teher, az ember laviroz.

En speciel 2 teljesen kulonbozo no vagyok ha elszabadulok az elvarasokkal teli eletembol egy estere v egy hetvegere es csak annyi "dolgom" van hogy egyek, aludjak, pihenjek, es ne gondoljak se a gyerekekre, se a szamlakra, munkahelyi dolgaimra.