A lányok nem akarnak ismerkedni?

Hát nem tudom, én meg normális pasit nem találok.

Rengeteg normális lány van ilyen falu bikája kőbunkókkal. Az értékrend a béke seggét verdesi manapság...

Nem is értem, a nők többsége párkapcsolatban van. Szerintetek ennyi falu bikája akad, meg alfa? Nem tűnt fel eddig, hogy jópasi nagyhatalom lennénk. Akkor meg csak van az átlag pasiknak is nője....Ja, hogy nektek a cicababa kell, aki a falu bikájával van. Hmmm.....a hiba a ti készüléketekben van.

Én meg tanárként azt látom, hogy minden osztályban ugyanazért a néhány lányért van oda az összes fiú. Átlagos nőként ugyanezt éltem meg, ha bárhová mentünk a lányokkal. Volt egy vagy két lány, mindig őket szólították le, mindig körülöttük legyeskedtek. Volt még egy-kettő, akivel beérték. A maradék (kb a másik fele) láthatatlan volt a pasik számára. Kivéve a mindenkit dugó meg a mindenkinél bepróbálkozó alakoknál, na, ők nyomultak. Ha elmentünk szórakozni, az egyik barátnőm akinek már barátja volt, mindig lepöckölte a jóképű és kevésbé jóképű pasikat egy bágyadt mosollyal. Ő mindenkinek kellett. Nekem csak pár részeg barmot kellett lepöckölnöm. Pedig én szerettem volna egy kedves, normális, átlagos srácot, de az ő radarjukon nem jelentem meg. Persze végül én is találtam szerelmet, de messzire kellett érte elmennem. Aztán most megint egyedül vagyok. Régebben csak átlagos voltam, most már középkorú elvált anyuka is. A vicc az hogy most meg a kalandot kereső nős pasikat kell lepöckölnöm. Van aki párkapcsolatot talál elváltként, és simán a játszótéren vagy az oviban ismerkedik meg egy másik elvált szülővel. Engem sehol nem vesznek nőszámba. Pedig a koromhoz képest csinos vagyok, utcán néha megnéznek még most is. De már megszoktam, hogy láthatatlan vagyok.

7-es a normális lányok és a részeg barmok az én szótáramban nem fordulhatnak meg 1 helyen. Rossz helyen keresgélsz. A normális srácok szakkörökön, könyvtárban, it-boltban, moziban, kiránduláson és egyéb értelmes helyeken vannak. Persze most magamból indulok ki és 1-2 normális haverból.

Jaj, ne arra az egy-két koncertre, egyetemi bulira akadj rá. A fél életemet könyvtárban töltöttem, meg egyetemen, meg sportkörön. Színházba járok, múezmba és túrázom is. Soha, sehol nem engem vettek észre, mindig másokat. És ápolt vagyok, kedves vagyok, kulturált nő vagyok, nem beszélek csúnyán stb. 25 éves koromig gyakorlatilag láthatatlan voltam. Utána lett egy párkapcsolatom, tehát már nem figyeltem erre. Válás után most meg a nős férfiak remek céltáblája vagyok, nagyon felemelő.

7-es, minden szavaddal csak egyetérteni tudok. Én is kisgyerekes egyedülálló anya vagyok. Az oviban, játszótéren, egyéb gyerekes helyen vagy programon megismerkedős történeteken mindig elcsodálkozom. Én mindenhol csak anyákkal és foglalt apákkal szoktam találkozni, sehol egy egyedülálló. Pedig az ovinkban is 6 csoport van, szerintem az nem olyan kevés. Ezek a kapcsolatban élő apák persze nagyon lelkesek, széles mosollyal köszönnek rám még más helyeken is a városban, ha véletlenül összefutunk, olyan is van, aki rendszeresen beszélgetést kezdeményez velem, de mindenki más számára láthatatlan vagyok. Legfeljebb megnéznek autóból, utcán sétálva, bevásárlás közben, de ennyi. Hát így nehéz ismerkedni...