Vannak itt olyan férfiak, akiknek annyi női visszautasításban volt részük, hogy lelkileg nem bírták tovább és feladták a társkeresést?

Néha még előtör belőlem a vágy, jó lenne egy társ egy komoly kapcsolat nővel, de úgy látszik nincs esélyem rá, mert nem születtem helyesnek...

Legutoljára is azt hittem, ő végre megért, mert normálisnak tűnt. De nem. Csak dumálni tudott a csaj, hogy ő milyen. Valójában pedig ő is egy jóképű,pénzes, kigyúrt férfit keres szintén, mint az összes többi nő...

Voltam pár helyen ismerkedni, legalábbis próbáltam nőkkel, de nem is köszöntek vissza, szó nélkül otthagytak, egyetlen egy csaj volt, akivel legalább pár szót lehetett váltani, neki meg barátja volt, és csak szórakozott a többi férfival a helyen.

Sok éve ez megy, ha odamegyek, semmit nem ér. Nem vagyok jóképű, így lekoptatnak egyből, vagy el is mennek onnan...

29/F

Egy elég nyomi, szerencsétlen régi barátom (már középiskola óta ismerem) még 27 évesen is szűz. De neki nagyon gyenge idegei lehetnek, mert saját bevallása szerint annyiból állt a csajozása az egész életében, hogy olyan 18-25 éves kora között ráírt 10 lányra a facebookon, akiket a távolabbi ismerősi köréből, vagy látásból ismert.

Ennyi. De élőben még életében nem ment oda nőhöz, vagy pl fent volt neki a Tinder, fél év alatt volt 5 matche, de azokra a csajokra már rá sem mert írni.

Én. Elutasítottak mindig, holott tájákozott, olvasott és igényes férfi vagyok. 34 múltam, saját bp-i lakás, autó, versenyképes jövedelem. Sportolni járok, 184cm magas, 86kg felesleg nélküli testalkatom van. Semmi gond a kommunikációmmal, a kényes szituációkat is megoldom, pl. ha beüt a kínos hallgatás. Nem gond ha programot vagy programokat kell szerveznem, esetleg ha el kellene utazni bárhova. Sok érdekes hobbim volt és van, egyáltalán nem tartom magam unalmas embernek. Pénzügyileg is előre terveztem mindig is, ennek köszönhetően nincs hitelem, ezzel szemben vannak megtakarításaim. Nem dohányzom, nem iszok, nem drogozok, alapvetően azt hiszem káros szenvedélyektől mentes vagyok. Nem vagyok függő, nem szeretem a céltalan és elpazarolt időt, viszont a munkám mellett van igényem a tartalmas kikapcsolódásokra. Sem középiskolás koromban, sem az egyetem alatt nem sikerült senkivel sem összejönnöm, az zavar az egészben, hogy nem tudom miért. Még egy szimpla 2 perces beszélgetésem sem volt még sosem ami belefért volna a férfi-nő párkapcsolati ismerkedés kategóriába.

Sajnos belefáradtam, és már kb. 4-5 éve nem is erőltetem. Kezdem megszokni az egyedüllétet, de azért hiányzik egy társ az életemből. Jó lenne valakivel megosztani a sikereket, együtt örülni, vagy a problémákat megbeszélni és megoldani, természetesen a kölcsönösség alapjaira helyezve az egészet.

Én nemrég beszéltem a rokonságomból egy 27 éves sráccal, aki kikelt magából és közölte hogy 10 évig rá sem néz a nőkre. Na de miért is? Mert nem tud más nőt elképzelni maga mellé, mint egy tökéletes paraméterekkel rendelkező, fullos testű, fenékig érő hajú, top modelleket megszégyenítő bomba nőt. Jaaaaahhhhh, oké, ne 10 hanem 100 évet mondj inkább, válaszoltam.

Na persze értem én a csalodottságát, hiszen ezek az ultra bombázók a férfiak teljes halmazából választhatnak, sőt még azon túl is. Sajnos a net elvitte az agyakat és az elképzeléseket, látom hogy kiábrándító egy átlagos, azaz nagyon csúnya lány. Na az már rangon aluli lenne, meg hát nem hasonlít azokra, akikre este veri a farkát a sok egyedül álló "férfi".

Az "egyedül álló" nem véletlenül lett külön írva! :D