Miben nyilvánul meg a társkeresésben vagy a párkapcsolatok témakörében a sokat emlegetett "túlzott feminizmus"?

Magyarországon nem nagyon van ilyesmi, egyedül netes fórumokon van 1-1 nő akik kicsit túltolják, de ők sem nyilvánosság előtt, hanem csak az oldalon, ahol maximum "online régiós" ismertségük van. Itt is van egy nő aki minden kérdés alá beírja szinte, hogy "a férfiak görények", "mindegyik szaralak" meg ilyesmik - én nagyjából az országunkban ezt érteném alatta, ha használnám ezt a kifejezést.

Az Egyesült Államokban van ebből probléma inkább, ott - mint minden társadalmi problémát - képtelen normálisan kezelni és mindkét oldalon rögtön a szélsőségek kerülnek előtérbe, legyen az illető soviniszta vagy feminista, a normálisabb réteg hamar kiszorul, pedig erre volna szükség. Másik példa a feketék polgárjogi harca, ahol nagyon meglehet köszönni Martin Luther King munkásságát, aki szerencsére normális alternatívát nyújtott a Malcolm X elmebeteg vízióival szemben. Itt is ez kellene, egy karizmatikus, realista vonal, de még azelőtt, hogy probléma lenne - minden oldalra igaz ez. Sajnos korunk inkább a szélsőségeket díjazza.

Mielőtt valaki nekem esik, először is azt szeretném tisztázni, hogy én nő vagyok és már megtapasztaltam azt is, hogy milyen, amikor nőiesen és férfiasan viselkedek egy kapcsolatban.

Azt kell első körben megérteni, hogy teljesen másképp működünk. Míg a nőknek az a biológiai alapprogram, hogy a biztonságot keresik és a tartozást valakihez, addig a férfiaknak a birtoklás(van az enyém, és ami ezen kívül van), arra vágynak, hogy szükség legyen rájuk és hogy tiszteletet kapjanak ezért.

Ezért mi nők nagyon el tudjuk cseszni, mikor:

- beleszólunk abba, hogy mit hogy csinál/okoskodunk. Ez talán egy nagyon érzékeny pont, mert mi nők ezt segítségként szánjuk, viszont a férfiak azt élik meg, hogy a képességeiket bíráljuk és nem bízunk bennük. Ugye nekünk a biztonság az alapprogram, és mikor azt éreztetjük, hogy valamit rosszul csinálnak, az nekik tudat alatt úgy fordítódik le, hogy képtelenek biztosítani nekünk a biztonságot, megbuknak férfiként.

- te csakazértis bebizonyítod, hogy tudod csinálni. Te csakazértis cipeled a bevásárlószatyrot, csakazért is átmész az ajtón, nem kell neked kinyitni külön, csakazértis kicseréled helyette a villanykörtét. Persze mindannyian meg tudjuk ezeket csinálni, nem vagyunk hülyék, de manapság egy férfi csak így tudja érezni, hogy szükség van rá, mert már a tigrist és a hódító tatárt nem kell elűznie a porta elől. Itt azt éli meg, hogy nincs szükség rá már, és ez teljesen passzíválja magát. A gond az, hogy a nők pedig a passzív férfiakhoz nem vonzódnak elvész a tisztelet, és onnan kezdve elindul a sárkányosodás folyamata és válás lesz a vége a dolgoknak.

Most egyelőre ennyit tudtam írni, de ezek a legfontosabbak.

Valami olyasmiben, mint amit a négyes ír.

Amikor a kapcsolatot is a nemek harcának tekinti valaki.

Ahol a férfi ellenség, onnantól, hogy megszületett.

Ha nem lehet egy kávéra sem meghívni egy nőt, mert komolyan azt hiszi, hogy azért a rá áldozott egy euróért majd elvárásai lesznek a férfinek.

Ami még próbáléma, az, hogy az egyenlőség túlzott hajszolása, ami inkább egyformaság a végére.

Márpedig a másik nem attól érdekes, hogy más. Testileg, gondolatvilágban, társadalmi szerepekben. Így tudjuk egymást kiegészíteni. Ami bennem van, abból nem kell még egy.