Ahol pénz van, ott minden simán megy, ahol meg nincs, ott minden csak problémás? A pénzes férfiak problémamentes gyönyörű nőt kapnak, az átlagfizetésűek pedig kirekesztést, vagy maximum a problémás nőket?

Amikor a gyárigazgatóval, vállalkozóval, üzletemberrel találkozik a szép nő, akkor kelleti magát, futószalagon működik minden és nem kell

ezen férfinek a kilátástalan helyzettel, patológiás tendeciára épülő megoldásra képtelen felfogású nővel kínlódnia.

Amikor az átlagfizetésű ember találkozik a szép nővel, amire egyre kevesebb az esély, mivel a szép nő a pénzt keresi, az pedig itt nem található. De ha mégis találkozik, akkor itt csak a kilátástalan helyzet van és a problémás viselkedésmód. 1 hónap múlva, 5 hónap múlva, 6 hónap múlva fekszik le a nő, ekkor fekszik, akkor fekszik, nem tudja mit akar.

Bizonyos ponton túl a szív helyett megszólal az ész és szabotálja a nő kontaktust, mert a tudat alatti felszínre tör, miszerint nem jó ember annyira , hogy érdekek nélkül testet adjon.

Az idő csak tellik, az ember pedig nem tud nemi életet élni, ha csak el nem megy örömlányhoz, akire naponta nyitják rá mások az ajtót.

Valahol pokol, valahol kánaán. Kaphatna a pénzes oldal is a gondokból, ne csak mindig egyféle embercsoportok küzdjenek problémákkal.