Ha a nemek közti egyenlőség a cél, miért ragaszkodnak a nők a nemi jellegük miatt megkapott privilégiumokhoz?

Akárhányszor szóba kerül az egyenlősdi, a gyakorin (és másutt is) arra fut ki a beszélgetés, hogy azért a férfi legyen jobban anyagilag eleresztve, míg a nőtől elég a kisebb jövedelem. A pasas végezzen házimunkát (mosás, főzés),miközben a nő nem veszi át a "férfias" házimunkák végzését" (pl. barkácsolás). Legyenek egyenlők a felek, de a férfi fizessen randin (nagy ritkán a felezés szóba jöhet).

Arra, hogy miért legyen így, a válasz általában az, hogy "mert a nő tud szülni". Ennyi.

Miért ragaszkodnak a nők a punci/méh/szülés adta privilégiumokhoz akkor is, mikor egyébként nagy eséllyel ők sem akarnak gyereket? Mikor a házasságok kétharmada válással végződik,és utána azon megy a panaszkodás,hogy gyerekes, elvált anyukaként milyen nehéz társat találni? Miért bizonygatják a nők maguk előtt is, hogy milyen fontos az elsődleges nemi jellegük? Megkockáztatom, még a Szolgálólány meséje is azért lett ilyen sikeres, mert azt üvölti a nézők arcába, hogy "tessék, a punci és a méh olyan értékes, hogy diktatúrát építenek a kihasználására! Te csaj vagy? Akkor különleges vagy, mert neked is van valamid, ami ennyire különleges és fontos!"