Nagy elvárásnak számít az a mai világban hogy a lány /nő tudjon főzni?

"Kicsit olyan ez, hogyha egy lány nem tud egyáltalán főzni, az ugyanolyan szerencsétlen, mintha egy férfi egy bútort ne tudna összeszerelni."

Össze tudok szerelni egy Ikeás bútort ahogy a többi nőismetősöm is.

Arról nem beszlve, hogy enni naponta többször kell, bútort szerelni meg évekig nem.

Szerintem a nök 90%-a össze tud szerelni egy bútort.

Hozzáteszem, az èn környezetemben a velem egykorú huszonéves nők tudnak és szoktak is fözni.

Gondolkodjatok el rajta, milyen körökben mozoghattok, ha ilyen élektéptelen nőket szedtek össze.

"Szerintem a nök 90%-a össze tud szerelni egy bútort."

Akkor egy kicsit nagyobb tétben gondolkodjunk.

Ha én adok valamit, házat, autót, jómódot, tervezhetőséged, jövőt, szeretet, akkor azt érdemlem h nem főznek rám, csak mert én nem tudok? Vagy amíg én leülök dolgozni extra melókba, addig a nő facebookozik? Azt tartja a markát h hova menne nyaralni? Akkor ti tudjátok adni azt amit a másik? Lszrom az ikeás butoraitokat, de mire fel ez a kettős mérce? Nem vagytok képesek megfogni 1 fakanalat, különben csicskának érzitek magadtokat. Azt nézegetitek mit csinál a másik, s még véletlenül se csinálj többet 1 fokkal sem, mert jujj összedől a világ. Ha 1ik elmegy meginni 2 sört haverokkal, a másiknak azonnal bulikálni kell? 1részt nemugyanaz, másrészt miért jó ez nektek? Ez betegség nálatok? Akkor a férfi meg nem fizeti be a villanyszámlát, vagy nem fog teremteni jövőt, nem megy el edzeni, ha ti sem, nem fog megoldani semmit, meg fillérre pontosan elfelez mindent, mert 50-50, akkor matematikailag 50-50 lesz. Azt akkor együtt nyomkodjuk a facebookot meg keressük a következő párkapcsolatot csak külön szobában? Elárulom, az se lesz jó. Van ennek értelme? Nőjjetek már fel. Ezért van ez a sok válás, mert ha a nőnek vmit önzetlenül kell cselekednie, ő azt úgy fogja fel h ettől ő egy "elnyomott" lesz. De az elvárás, elvárás hátán az van, azt csodálkoztok mikor 35 évesen mikor jönnek a ráncok, akkor a kutyának nem kelletek már az idióta felfogásotokkal együtt.

"Ha én adok valamit, házat, autót, jómódot, tervezhetőséged, jövőt, szeretet, akkor azt érdemlem h nem főznek rám, csak mert én nem tudok? Vagy amíg én leülök dolgozni extra melókba, addig a nő facebookozik? Azt tartja a markát h hova menne nyaralni? Akkor ti tudjátok adni azt amit a másik?"

Bocs, de nem vagyok eltartott nő, soha nem is voltam. Dolgozom, van fizetésem (jelenleg közel 2x annyi, mint a férjemé). Úgyhogy nekem köszi, de nem kell a fenekem alá rakni semmit, nagylány vagyok, meg tudom oldani az anyagiakat magamnak. Ennek megvan az az előnye, hogy a férjem tudja, hogy nem a pénz miatt vagyok vele...

Mindemellett nyilvánvaló, hogy ha én mondjuk 6 órát dolgozom, a férjem meg 10-et, és ezért én vagyok többet itthon, akkor én csinálok több házimunkát. Még akkor is, ha én keresek többet. Mert veled ellentétben én nem dörgölöm az orra alá, hogy "én adom itt a jólétet, akkor nehogymá' itthon meg kelljen mozdulnom". Nehogymár bakker fizetés függvénye legyen, hogy kinek mennyire kell részt vennie az otthoni dolgokban. Te is méregetsz, meg centizgetsz, csak te másképp.

Ha mindkét fél ledolgozza ugyanazt az óraszámot, akkor pedig fizetéstől függetlenül teljesen evidens, hogy otthon is osztoznak a házimunkán, nem rátolja a férfi a nőre, mert a "nőnekakonyhábanahelye".

" csak zavart az hogy amikor haza értem a munkából az étel ép hogy nem ehetetlen volt"

És nődet nem zavarta, hogy hazajön a munkából és nem főztél neki finomat?

Mégis ki vagy te, hogy elvárod a kiszolgálást?

Ismerem a magadfajta nőket, nekem is volt 1-el szorosabb kapcsolatom. Ő is dolgozott, ő is keresett elég jól, s szépen mind magára költötte, mert a lakhatás, a luxus az a "férfi dolga", és osztotta az észt h "mindent közösen".

Hát lehet, hogy te ilyenbe futottál bele, de nálam mellélőttél. Csakis a nézeted miatt emeltem ki, hogy én többet keresek, ugyanis te nem győzted hangsúlyozni az anyagi előnyödet a hozzászólásodban korábban, utalva arra, hogy bezzeg a nők ezt nem tudják hozni, aztán még főzni se képesek. Szóval de, némelyik nő is tudja ezt hozni.

Magamra költöm a sok pénzemet, ő meg fizet minden mást? Haha, vicces vagy. Család vagyunk, két kisgyerekkel, közösen vásárolt házzal (fele-fele arányban vagyunk tulajdonosok), közös kasszával. Minden pénzt közösen kezelünk, semmit nem mentek el magamnak, a megtakarítás is közös számlán van. Költök magamra, persze, de ő is. Normáliséknál így működik egy házasság, nem én fizetem-te fizeted bohóckodással, ennél jóval magasabb szinten vagyunk. És még főzni is szoktam, bár nem szeretek.

" Vagy amíg én leülök dolgozni extra melókba, addig a nő facebookozik?"

Ne osszd be a másik idejét. Mellesleg ha én ülők le este dolgozni, akkor főzől? Ha többet keresek, akkor automnatice átveszed a főzést?