Zárkozott férfiként ki melo mániás hogyan szakadhatnék ki a mokus kerékből?

Ez a legdurvább szenvedélybetegség.

1 éves bentlakásos elvonóval.

(Nem tudom, mert nem adtál részletes leírást, hogy nálad milyen a helyzet, szóval ha számodra nem releváns dolgokat írok, akkor bocsi.)

A munkamániával nekem az a személyes tapasztalatom, hogy akkor nagyon veszélyes, ha közben az ember szinte minden mást leépít maga körül. Nekem kb. 5 év után jött el az a pont, hogy szinte teljesen kiégtem, és untam az egészet, amit csinálok, de közben nem tudtam, mi mást csinálhatnék, mert annyira elszoktam tőle. Az ember agya teljesen rááll, és bűntudata van, ha nem a dolgával van elfoglalva. Innentől átvette felettem az uralmat valami nyugtalan üresség.

Keress valami hobbit, lehetőleg olyat, ahol megismerkedhetsz új emberekkel, pl. iratkozz be nyelvtanfolyamra, tánctanfolyamra, valami sportra. Találkozz többet barátokkal (ha vannak), munkatársakkal. Családtagokkal. El lehet menni étterembe, cukrászdába, kirándulni, koncentre, kiállításra stb. stb. Kezdj kis lépésekkel nyitni az emberek és társas dolgok felé. Nem kell ezeket az embereket vagy programokat feltétlenül élvezned, csak csináld! Idővel találsz majd olyat, akivel igazán jól érzed magad (ez akár hónapokat, éveket is jelenthet).

Magányos kikapcsolódást is megpróbálhatsz többet beütemezni, amikor nem a munkádra gondolsz pl. olvasás, filmnézés, futás a parkban. Ha szépen lassan átállítod az agyad ezekre, idővel egyre könnyebb lesz. Ne várj máról holnapra nagy csodákat, de mindenképp kezdj cselekedni, mert hosszú távon rossz vége lehet ennek az életmódnak, egyszerűbb most elkezdeni változni még.