Nagyon zárkózott, introvertált fiú sosem fog tudni párt találni?

"és nem is nézek ki annyira rosszul"

Ó, dehogynem. Ha jól néznél ki, már rég találtál volna barátnőt. Az introvertáltság sem előny, de a jó kinézet lazán kompenzálja. Nálad egyik sincs meg, szóval így elég nehéz lesz bármit összehoznod. Ha zárkózott vagy és külsőre sem megnyerő, akkor, szerinted mégis mi fogjon meg bárkit benned?

Ha tényleg akarsz barátnőt, akkor itt az ideje, hogy valamit tegyél is érte.

Kedves Kérdező, nem olvastam el a hozzászólásokat a kérdésed alatt.

Azt írod magadról, hogy introvertálst stb vagy. Annak a leírása, hogy milyen vagy, igazából irreleváns, tökmindegy, felesleges. Az számít, amit teszel, hogy legyen barátnőd. Nos, figyelek, mit is teszel annak érdekében?

Az előző válaszolókkal ellentétben szerintem az igazán zárkózott emberek helyzete valóban nehéz a társkeresésben, és egyáltalán nem könnyű kikerülni ebből a helyzetből. A zárkózottság ugyanis leggyakrabban szorongással vagy szociális fóbiával is párosul. Egy ilyen ember annyira retteg a negatív megítéléstől, hogy vagy elkerüli a szociális helyzeteket, vagy ha mégis bevállalja őket, az komoly stresszhelyzet a számára. A nőkkel való ismerkedés különösen az, hiszen ilyen helyzetekben tagadhatatlan, hogy egymás megítéléséről is szó van. A nők viszont ösztönösen igénylik az ismerkedésben, hogy a férfiak erőt, könnyedséget sugározzanak magukból. Olyan jó színész viszont nagyon kevés van, aki úgy tud lazának mutatkozni, hogy közben görcsben van a gyomra. S persze ha az illető nem tud jó benyomást kelteni, akkor elutasításokat kap, amitől legközelebb még jobban fog szorongani. Ez tehát egy ördögi kör.

A helyzetből szerintem az a legreménytelibb kiút, ha az illető felkeres egy pszichológust, s vele együtt dolgozva próbálja csökkenteni a szorongásait. Önmagától kevés esély van a helyzet javulására.

Ha tudod, mi a probléma, neki is állhatsz változtatni. Én is introvertált "kuka" voltam 25 éves koromig. Akkor megpályáztam egy külföldi ösztöndíjat, ahol magamra meg a beszélôkémre voltam utalva. Rengeteg új ember, rengeteg ismeretlen helyzet, rengeteg útmutatás-, és segítségkérés, bemutatkozások sora. Eltelt három év, és rám se lehet ismerni. Nem, nem lettem partyarc, magamtól nem járok buliba. De ha meghívnak egy esküvôre, vagy bárhová, már nem érzem büntetésnek, ha el kell mennem, és lazán elbeszélgetek akárkivel. Pillanatnyi szorongás sincs már bennem, hogy "jajmitgondol", “jajmitfogszólni”. Ha valakivel gördülékenyen megy a beszélgetés, akkor jó, ha döcögôs, akkor odébb sétálok és szóba elegyedek mással.

Neked is meg van a lehetôséged, nem vagy még elkésve, csak el kéne kezdeni. Ne a buliban akard kezdeni, inkább a körülötted levô emberekkel.

Nem vagy vicces?Na és?Az jó lenne,ha röhögnének rajtad?Arról beszélj mi vagy,ne arról,ami nem vagy.Azokat a tulajdonságaidat kell kiemelned,ami jó benned.

Az untig elég.Ehhez kell még egy olyan felfogás,hogy kezeld lazán az ismerkedést.Rengeteg nő van.Ebből van mit választani.És vannak mindig olyanok,akik pont rád várnak!Ezt ne feledd.Mindig ez járjon az eszedben.Van nő,aki téged keres,csak meg kell találnod!Ha nem jött össze,akkor tudod,hogy az nem ő volt!!Mész tovább!Mindig tovább!Sose állsz le!

Rajtad múlik!