A Fiúknak szabad sírni egy lány előtt?

Vannak eltérő társadalmi irányzatok. Pl. a középkori lovagi ideál szerint egy férfi a társadalmi életben, harcban legyen férfias, de legyen ugyanakkor romantikus is. Harci sérüléstől nem szokás persze sírva fakadni, bár könnybe lábadhat az ember szeme, az még belefér. De a szipogós nyafogós, szipogós hisztis női jellegű bőgés az semmi esetre sem.

A romantikus embernek azonban képesnek kell lennie kimutatni érzelmeit. Vagyis alkalomszerűen jó, ha kedvese látja, hogy Ő is emberből és nem kőből van. Ilyenkor egy szaggatva vett lélegzet, könnyes arc, zsebkendő fújkálás belefér. Férfiak egymás közt viszont kellemetlenül érzik magukat, ha ilyesmi előfordul. Mindegy, hogy elszenvedője vagy nézője az eseményeknek az ember. Kellemetlen dolog, mikor egy síró férfit egy másiknak kell megvigasztalnia, vagy férfiasságát vesztve látnia. Minden az egyensúlyon/arányokon múlik itt is persze, de férfi társaságban általában gyorsan távozik a sírós fél, hogy rendbe szedje magát.

Ezért ilyen esetben én pl. elvonulok WC-re, kimegyek a szabadba, kerülöm az embereket, illetve társaságban a témát, ami az elérzékenyülésemet kiváltja. Ha mégis rám törne az érzés: kimegyek toaletre, arcot mosok és ennyi. Nyilván a közelebbi ismerősök ettől még tudják, hogy valami bajom van, de vannak annyira illedelmesek, hogy nem forszírozzák a dolgot. Ritka esetben ha mégis van olyan marha, akkor azt gyorsan eligazítom, mielőtt még a kritikus pontig eljuttathatna. Pl: (kellő nyomatékkal) Bocs, de jobb, ha ezt a témát most nem folytatjuk. Ha mégis folytatja, akkor meg durván lebarmozom, letolom, éreztetem vele sértettségemet oszt a méregtől egyből elmúlik a sírhatnékom, neki meg a téma iránti kérdezgethetnékje akad el. :)