Mi a baj azzal, hogy 36 évesen otthon élek, nagy 4 szobás családi lakásban ketten az édesanyámmal (testvérem messze él, édesapám meghalt) és a nettó 250 ezres béremből (egyetemen oktatok) havi 170 et félreteszek? Persze jövőre lakást veszek.

Hát akkor meg miért mondod, hogy nem látsz erre példát? :D

Nálunk unokabátyám 10/8-9 megvan, a neje is azért olyan 6-7, sőt volt 8 is, mielőtt a 2 gyerkőc miatt meghízott. Mindkettő diplomás, mérnök. Szóval mondom, semmi sem lehetetlen, persze nyilván nem általános, ezt én sem mondtam.

Nem azzal van a gond nekem a leírásban, hogy anyukáddal élsz, dolgozol, félreteszel. Hanem azzal, ahogy a párkapcsolatokról írsz. Egy normális párkapcsolatba nem kell annyi pénzt invesztálni, hogy annyira visszaszorítson téged abban, hogy lakást tudj venni. De lehet, hogy az ilyen pénzfaló plázapicsoid típusú nőket veszed csak nőszámba, akkor talán megértem.

De azért a nők többsége, aki korban hozzádillik, inkább választana vkit, aki kevésbé van jó anyagi helyzetben, de azért már tapasztaltabb felnőtt párkapcsolati téren, tudja, milyen mással (aki nem anyu) együtt élni, tudja, hogy milyen konfliktusok léphetnek fel egy párkapcsolatban, és azokat hogyan kell kezelni. Sajnos a környezetemben nem látok túl sok jót ilyen típusú agglegényektől.