Szerintetek egy kövér férfi miért olyan nehezen talál társat?

8. Olvasd el a Sárga kapszulát. Fent van a neten ingyen. Kb 100 oldalban ott van, hogy hogy kell lefogyni. Segítek, nem csak életmódváltás, (valószínűleg a mostanihoz képest totál más) táplálkozás, de edzés is kell mellé. Olvasd el azt a könyvet + legyen benned kitartás és ennyi.

Én is lefogytam 107 kg-ról 78 kg-ra bő fél év alatt.

13.

Pedig azok között is vannak szörnyűek, egy szélsőséges példa: [link]

@9

"Aki tudja viselni a túlsúlyt[...]"

Én tudnám, mert engem nem zavar magamon az a 15-20 kiló. Viszont amikor bármerre megyek, ki vagyok közösítve meg a fat shaminget látom és a média is igyekszik minden módon az emberek pofájába tolni, hogy mi nemhogy egészségesek nem vagyunk, hanem még EMBEREK se -és természetesen a nők is így állnak hozzánk-, akkor nagyon nehéz emelt fővel járni-kelni.

Pont a napokban jutott eszembe a Balaton, ahova még a nyáron le akarok menni. Elgondolkodtam egy pillanatra: nem fogok én ott hülyén kinézni a csomó strandkompatibilis testű ember közt? Aztán bevillant a megoldás is: hát nehogy már szégyellnem kelljen azt, aki vagyok! Be is bszna... Csak aztán az is bevillant, amiket itt olvasok állandóan, meg amikor idegenek kimondják rám látatlanban is, hogy igénytelen vagyok, meg gusztustalan vagyok, meg a tök se tudja, milyen válogatott sértéseket szoktak hozzánk vágni ezen a fórumon is. És persze lehet azt is mondani, hogy nem kell ezekkel a nagytudásúakkal foglalkozni, ami jogos is lehetne, csak a legszomorúbb, hogy a nők dettó ugyanezeket az elveket vallják a való életben is, csak az intelligensebbje nem mondja ki nyíltan.

Le kell fogyni fiúk! Diéta és sport! Gyerekjáték.

Ha lusta vagy akkor ne sírj hogy sose lesz csajod.

@16

Mókás, hogy a marha nagy elfogadáslázban, amikor az ilyen-olyan kisebbségek, a mindenféle nemi identitászavarosok, testi-szellemi fogyatékosok felé lejt a pálya és nekik mindent lehet, addig ránk úgy tekintetek, mintha minimum egy másik bolygóról, de inkább a pokol legmélyéről jöttünk volna. Elárulom a nagy titkot: az a kis husi amúgy nem harap ám, nem kell félni tőlünk.

Egyébként elég szar gyerekkorod lehetett, ha neked az iszonyatos munka, idő, az ízek megvonása, az állandó izzadás volt a játékod.

#15 Én most fogytam 14 kilót, 80 kiló voltam a 162 centi magasságom mellé. Nehogy azt hidd, hogy nőként sikeres voltam kövéren, nem voltam. Volt aki így is vonzónak tartott, de jellemzően az, aki már régen nem jutott nőhöz és mindegy neki csak lyuk legyen, vagy aki megismerte előtte a személyiségemet, és az ugye kompatibilisnek tűnt az övével. De senki sem rajongott a 80 kilós testemért.

Most 66 kilósan még mindig kövérnek érzem magam, pedig rengeteg edzés van benne, de hát nálam már a kor is befigyel. Negyvenen túl nem tudsz már kakiból várat építeni. Viszont amikor voltam nyaralni az idén kétszer is, egy wellness hotelben voltunk júliusban, augusztus elején pedig Balaton, döbbenten láttam, hogy a korosztályomban például vékonynak számítok. Iszonyúan sok túlsúlyos ember strandolgat ott vidáman, és senkit nem érdekel, hogy néz ki. A fiatalok között már több vékonyabbat is láttam, de a fele ott is túlsúlyos vagy elhízott. Szóval nyugodtan lehet menni, nem fog senki megszólni.

Hazánk tényleg egy elhízott ország. Nem szégyen a túlsúly. Viszont én arra bátorítanék mindenkit nemtől, életkortól függetlenül, hogy érdemes egy egészséges, tartható életmódot kialakítani, amibe néha belefér egy kis pizza, csoki, rozé fröccs. A kulcsszó a néha. És érdemes mozogni is, keress olyan mozgásformát amit élvezel. Igen, kell hozzá egy kis önfegyelem is, de megéri önmagadért tenni valamit.

Elmúltam negyven. Ha valaki megkérdezné, mit üzenek a tíz évvel ezelőtti énemnek, az röviden ennyi lenne: MOST! hagyd abba az érzelmi evést, mert csak sokkal rosszabb állapotban leszel tőle, most kezdj el ésszerűen enni, most kezdj el jógázni, mert a gerincednek hamarosan annyi ha nem figyelsz oda és most, most, most van itt az ideje, hogy ne állj le a mozgással, ne állj le az élettel. Mert minél később kapsz észbe, annál keményebb munka lesz mindezt felszámolni.

#17 az ember nem tehet a nemi identitásáról vagy a testi/lelki fogyatékosságáról, így ezt muszáj elfogadni, mert nem tud rajta változtatni.

A túlsúly az esetek túlnyomó többségében kizárólag a saját hibád, és lehet változtatni rajta. Ha neked jó kövéren, az a te egyéni döntésed, de ne várd el másoktól, hogy szexuálisan vonzónak találjanak.

A body positivity mozgalom abból indult, hogy ne a modellalkat legyen a "normális". De ez nem jelenti azt, hogy akkor a túlsúly legyen az! Mert most már átesett az egész a ló túlsó oldalára, mint a feminizmus. Kórosan elhízott emberek, akik lihegnek ha pusztán fél órát kell állniuk és látszik hogy a lábuk alig tartja el a testsúlyukat beszélnek arról, hogy ők mennyire egészségesek és hogy képzelik a hülye soványak hogy nem akarnak összejönni velük, kígyót békát kiabálnak az orvosra és fatshaming-gel vádolják ha azt meri mondani, hogy ilyen súllyal az 50et se érik meg. Szerinted ez normális? Nem az.

Mindennek vannak határai, nem véletlenül létezik a testzsírszázalék index meg a BMI, azon belül mozogni és esetleg kicsit kilengni teljesen oké. Van rajtad pár kiló plusz, nagy ügy. De ha már konkrétan reng rajtad a háj, akkor ne várd, hogy az emberek tapsikoljanak örömükben.

Ha az anorexiásokat lehet kényszerhízókúrára fogni, akkor a kórosan elhízottakat miért kell elfogadni? Ugyanolyan egészségre káros mindkettő.