Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Szinglik, ti hogy viselitek a...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szinglik, ti hogy viselitek a magányt, ha az több éve tart? Nekem már borzasztó, kezdek bedilizni.

Figyelt kérdés
35 éves férfi vagyok, 3.5 éve hagyott el a párom (azelőtt is mindig volt más nő, de nem volt meg a kémia, vagy valami plusz mindig hiányzott, vagy többet vártak és megcsaltak, vagy hisztisek voltak), azóta 2 évig elég jól bírtam, de elkezdődtek az elutasítások amikor 2 év után próbálkoztam. Ez még jobban összetört, mára eljutottam oda lelkileg, hogy a munkámra is kihat a magány. Látom itt pár nőnek az írását társkeresőről, hogy látja a férfiakat és a búbánatot a szemükben, a depressziót. Kérdem én, aki nem multimilliomos, vagy nincs akkora és annyira közeli baráti társasága, hogy feldobja a napjait, az milyen legyen? Egy pár év után majdnem mindenkin meglátszik a magány. Ahogy múlik az idő egyre rosszabb. Huszon évesen nem aggódik az ember, mert úgyis talál valakit (többség), de 30 felett már máshogy néznek az emberre (szerencsések, jó génekkel rendelkezők 40-45 éves korig kitolhatják), gondolják h mit akar ez az öregedő alak, már biztos családos és a felesége mellett akar kalandot ez a bolond. Nekem is írnak régi barátnők, kik már mind családosak, hogy vagyok, van-e valakim. Mondom tök jó egyedül (csak mondom, de már kattogok). Erre mondják ők, hogy kizárt, a magány egy idő után felőrli az embert, hogy lehet az, hogy egy tök normális, tanult, nem ronda pasi nem talál magának valakit. Jó kérdés, 10/10 elutasít valami miatt, ami régen pl 6/3 volt. Elítélem a sorozatgyilkosokat, undorító amit tesznek, de többségüket a nők elutasítása tette olyanná, amilyenek lettek. Aki pedig gyengébb idegrendszerű, az sajnos így csapódik le. Gusztusztalan, de valahol sajnos érthető. Tudom, hogy itt mindenki aki szingli, az boldognak mondja magát, és a munka és a hobbi és barátok teljes életet nyújtanak a számukra. De tényleg így van kedves kommentelőt, vagy csak palástoljuk a bennük rejlő vágyat egy nekünk tetsző társa, egy boldog életre?
2020. júl. 21. 18:39
1 2
 11/16 anonim ***** válasza:
Biztos mindkét nemben meg vannak a gondok. De mivel férfiként nincsenek barátaim, nem tudok mi megy az emberek között. Voltam már társkeresőn, hallottam nőktől milyen undorítóan viselkednek a pasik, dugnának orrba szájba csak. Értelmes dolgokat nem akarnak. Viszont a nők részéről meg ultra undorító már a szokás, hogy felszínesek kegyetlenül. És soha semmit nem képesek értékelni. 32 vagyok már. Soha nem volt kapcsolatom. Bár nem is kerestem erőszakosan. Belőlem hiányzik a vadászösztön, hogy menjek és ismerkedjek. De lehet csak azért, mert nem szocializálódtam és marhára kevésnek érzem magam másokhoz.
2020. júl. 21. 21:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 anonim ***** válasza:
100%
Nő vagyok. Több, mint 5 éve egyedül. Előtte is többet voltam egyedül, mint párban, mert alapvetően jobban szeretek egyedül lenni, mint egy nem igazán jó kapcsolatban.(Direkt nem rosszat írtam, mert az egyedüllétnél, csak a tökéletes kapcsolatot szeretem jobban.)Most kezdtem érezni (annyira most, hogy pár napja), hogy már nem élvezem annyira az egyedüllétet. Nem "valaki" hiányzik, hanem egy konkrét ember. Vele szeretnék lenni, de esélytelen. Ugyanakkor régebben még úgy voltam vele, hogy majd lesz más aki érdekel, és ha kölcsönös lesz, akkor lesz jó kapcsolatom, addig is élvezem a szingli létet. De mostanában erre már nem látok esélyt. Úgy 50 év szingliség viszont riasztóan soknak tűnik. Azért jóból is megárt a sok😄 Illetve néha praktikussági szempontok is eszembe jutnak. Anyagilag sehova nem jutok egyedül. Most nem arra gondolok, hogy élősködnék valakin, hanem, hogy egyszerűen 2 fizuból 2 ember jobban kijön, mint egyből egy. Könnyebb fenntartani a lakást, nincs minden nyaralásnál egy csomó felár stb. De azt nem tudom elképzelni, hogy ezért összeálljak valakivel szerelem nélkül. Barátaim vannak, hobbim is, teljesen jól ellennék amúgy. Magányosnak nem érzem magam. Azt mondanám, a szerelem hiányzik, de ha nincs, nem lehet erőltetni 🤷
2020. júl. 21. 22:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 anonim ***** válasza:
Én 15 éve nyomom... Üdv a klubban!
2020. júl. 22. 04:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:

12-es, ez érdekes, nekem is 5 évnél jött el az a pont, amikortól már egyértelműen, stabilan rossz. (6-os)

Kérdező, igen, 50 körül és afölött már szerintem is kifejezetten gyilkos a magány. Olyankor már nagyon más, mint huszonévesen, erőd teljében, lefoglalva a tanulással, szakmai és mindenféle munkahelyi tapasztalatok megszerzésével, úgy, hogy még él a családod, rokonaid nagy része. Ismerek néhány embert, aki ilyen korú és egyedülálló. Vannak, akik kisebb megszakításokat leszámítva mindig is azok voltak. Alkoholisták lettek. Aztán olyan is volt, akivel szakítottak, és reálisan szemlélve magát meg a helyzetét, belátta, hogy esélye sincs már semmire, öngyilkos is lett.

2020. júl. 22. 08:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim ***** válasza:
Szóval azt csak itt, a gyk-n akarja lenyomni az ember torkán néhány nagy megmondó, hogy lehet, sőt, kell is boldognak lenni egész életedben egyedülállóként, hogy ez teljesen rendben van így... A valóság nem ez. És nem azért, mert mindenki "kapcsolatfüggő".
2020. júl. 22. 08:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 A kérdező kommentje:
Nekem 45 felett nagyon sok szingli ismerősöm lett alkoholista, pedig jó állásuk volt orvosként, mérnökként, de már valahogy nem találtak párt maguknak, max alkalmi kapcsolatokat. Többeket tudok, akik öngyilkosok lettek emiatt. A magány tényleg pusztít, de főleg akkor ha ezt nem tudod feldolgozni és ehhez stressz, daganatok (pl rossz táplálkozás miatt), alkohol, dohányzás is társul. Akik meg itt írják, hogy egyedül a legjobb az élet, azok java 20-on éves suhanc, akiknek majd úgyis lesz valakijük, mert fiatalok, vagy vaskötél idegekkel rendelkezők. De a többségnek, aki leírja itt h tök jó egyedül, igenis borzasztóan fáj a magány és nagy baj lesz belőle 50-55 év felett (a már említett okok). Persze ismerek olyat is, akinek soha nem volt senkije, egyetemi professzor és 80 évesen is tanított, de ugye azok megszállottak, a munka és a kutatás élteti őket.
2020. júl. 22. 09:23
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!