Párkereséskor mennyire befolyásol a lehetséges partnerek jövedelme, vagyona? Vannak-e minimális elvárásaid, mik ezek és miért?

Szeretem, ha valaki annyit keres nagyjából, mint én, mert akkor nem kell sakkoznom, hogy milyen program fér bele neki és mi az, ami nem. Nem akarom leírni a saját fizetésem, mert jönne a lepontozás.

Saját otthonom van, de azt nem várom el tőle. Tényleg csak az a fontos, hogy ne a négy falat nézzük a spúrkodás miatt, viszont milliomos nem vagyok, hogy álljam az ő részét is...

26N

Igen, változott = szigorodott ahogy idősödtem..., mert nem akarom újra elrontani az életemet.

(Mint fiatalon a "kevés" elvárás miatti hibáimmal.)

Fenntartom azt a tapasztalatokon alapuló véleményemet,

hogy nagy jövedelem/vagyon különbségek esetén

csakis vegytiszta cuki szerelemmel működik a kapcsolat, különben zavaróvá válnak a különbségek.

Hogyne változtak volna az elvárásaim ilyen téren ahogy idősödtem. 21 évesen, amikor megismertem a férjem, tök nem érdekelt, mije van, hol lakik, mit dolgozik mennyiért, én is még csak egyetemre jártam, hol dolgoztam, hol nem, inkább az volt a fontos, hogy minél olcsóbban minél jobban érezzük magunkat. Most már, sok év elteltével, saját lakás, saját autó, ha elválnánk esetleg, az új páromtól hasonlókat várnék el, de minimum egy olyan jövedelmet, amivel a jelen életszínvonalunk megmaradjon (válás esetén eladnánk a lakásunkat, a fele fedezné egy kisebb, de még vállalható lakás árát, amúgy meg keresek olyan jól, hogy akár egyedül is felvehessek egy normálisabb hitelt, ha arról lenne szó).

Jelenleg úgy gondolom, hogy hitelmentes élet esetén a kettőnk összbevételének a 600 nettót érdemes elérnie, ebből kényelmesen lehet megélni, félretenni, gyarapodni, előrelépni. Nyilván ha hitel/albérlet van, akkor azt érdemes ezen felül számolni. Ez nem egy luxus élet, ez egy átlagos középosztálybeli szint, amivel mindent meg tudunk teremteni magunknak, a gyerekeinknek, és amivel nem fáj a fejünk egy esetleges fürdőszobafelújítás vagy autókarbantartás miatt, és emellett lehet olyan tartalékokat felhalmozni, amik teszem azt a jelen vírushelyzet miatti gazdasági problémák közepette is átsegítenek a vészhelyzeten.

Én úgy vagyok vele, hogy a páromnak legalább annyi vagyona és fizetése legyen, mint nekem. Nem tudnék felnézni egy férfira, akinek ez nincs meg. Ha én nő létemre ezt és ezt össze tudtam hozni, akkor azt el várom a férfitől is. Átlagos vagyonnal és jövedelemmel rendelkezem.

40N

Kontextusba helyezve:

31 éves nő vagyok, 280e-t keresek Budapesten. Van saját lakás (örököltem, nem nagyzolni akarok vele, és hálás is vagyok érte). Gyerek nincs, egyelőre nem is tervezek.

Nekem az alap elvárásom az, hogy azért itt, Bp.-n keresse meg a minimálbért azért. Segílyből, fizikai közmunkából élő emberrel nem jönnék össze, mert vele szellemileg, ambíció szintjén sem passzolnánk össze - mielőtt még vki azzal jönne, hogy jaj, szívtelen vagyok, mert lehet, hogy pszichés okok miatt nem tudott jobbat, én nagyon durva depresszióból küzdöttem magam vissza idáig, szóval nem lehetetlen egyáltalán, csak kifogás. Legszívesebben gyerek nélküli férfit választanék magamnak, de ha van gyerek a képben, akkor ne tőlem várja el rendszeresen, hogy pénzeljem a gyereket - persze néha, hosszabb távú kapcsolat - pár hónap - után kisegíteném vészhelyzetben, de ne legyen belőle rendszer.

Persze nyilván, előnyösebb az, ha keres annyit, mint én, de nekem inkább a hozzáállás fontos. Ha keveset keres, akkor legyen normális pénzügyi kultúrája, és ne velem akarja kitartani magát. Minimálbérnél pl. ne nasira, cigire, sörikére, pornóra menjen azért a pénze. Ha egy idő után összeköltözünk, én szívesen beköltöztetem a lakásomba bérmentesen, de legalább arányosan fizesse a rezsit és a kaját, ez a minimum. Meg ne legyen nagyon sóher olcsójános (ha meghív vhova vkit, akkor azt fizesse ki, ne a legszarabb cipőtalpízű bonbont adja ajándékba mindenkinek, ne spúroskodjon alap dolgokon... hallottam olyanokról, akik nem húzzák le a wc-t kisdolog után, mert úgy spórolnak... na, ezt nem szeretném).

Amúgy volt ilyen párom, sokáig 120-at keresett (a párkapcsolatunk utolsó hónapjaira tudott váltani egy 160e-s munkára). Ő pénzügyileg tök korrekt volt, bár a kapcsolat végére minden szinten túl motiválatlan lett nekem - lehet, hogy ez a munkához való hozzáállásában is meglátszott, de azért ennyi miatt még nem írnám le az összes 150e alatt keresőt, mert ez csak egy példa.

(nyilván válogatósabb lennék, ha pl. lenne gyerek a képben, lenne hitel stb.)

Bárhogy is van a nők jobban belemennek ebbe a témába, hogy ki mit dolgozik....és mennyit keres.

Nekem férfiként 1 lényeges szempont van ilyen téren:

- Annyi legyen a fizetése amiből egyedül is meg tudna élni, még ha nagyon szűkösen is. Képes legyen egyedül ellátni magát.

Ki tudja fizetni a számláit, legyen pénze ételre italra, ápoltságra, és legyen tető a feje felett.