Negyvenes, elvált vagy özvegy nők gyerekkel milyen minimális elvárásokat támasztotok a párkeresésben és ezek mennyire találkoznak a realitásokkal?

Ugyan még "csak" 38 vagyok 2 gyerekkel elváltként, de már semmiben sem vagyok hajlandó engedni.

Az elvárásaim realisztikusak, mert se dohányzó, se piáló, se mamahoteles, se "harmadik gyerekként" magát eltartatni kívánó fazon nem érdekel.

Érdekes vagy 1#-es.

Ezek szerint húszévesen nem voktak ilyen igényeid?

Minimális elvárásom hogy rendezett élete legyen, és nagyon ápolt.

Valóság? Koszosan, büdösen jönnek randira. De persze odáig vannak értem. Kár hogy nem tud kölcsönös lenni.

Legyen rendezett az anyagi helyzete, és nem azért, mert nekem kell a háza, meg a kocsija, de azért 40 felett már tudjon felmutatni valamit.

Nyilván legyen ápolt, nem dohányzó, nem alkoholista, ezek alapok.

Önismeret...ez nagyon kellene, de szerintem hiánycikk, főleg férfiak körében.

Vannak elsődleges elvárások, és másodlagosak. Az elsődlegesek a legfontosabbak: nem dohányzó, ápolt, intelligens, kulturált, művelt férfi legyen, hűséges és normális értékrendű. Tetsszünk valamennyire egymásnak (nekem jó az átlagos külső, nem zavar egy kis pocak, kopaszodás stb. De ezek fiatalon sem zavartak.Viszont legyen benne valami, ami megfog és mindenképp legyen férfias)

A másodlagos elvárások váloztathatók. Nekem saját lakásom van, nem várom el, hogy neki is legyen ha elvált mondjuk, de legyen valamije, tudja ellátni magát. Legyen diplomája, normális munkája. (nekem is van) Mozogjon, sportoljon valamit. Ne baj, ha van rajta túlsúly, de sportoljon, mert az a jó ha aktívan tudjuk tölteni a hétvégéket (futás, túrázás, tánc stb)

Pozitív, de nem elvárás, hogy ha eljön velem színházba, beszél nyelveket, szeret utazni, olvas könyveket.

De mindezt fiatalon is elvártam. Az egyetlen új dolog: fogadja el, sőt tudja szeretni a gyerekemet. Ha neki is van, az pozitívum!

42 éves nőként egy gyerekkel nem gondolom, hogy bárkinek, bármiben meg kellene alkudni.

Huszonévesen és most is érzelmeken, kötődésen, tiszteleten és megbecsülésen alapuló monogám, méltó párkapcsolat a célom.

Reálisnak gondolom az elvárásaimat (nem szeretem ezt a szót, olyan előírás jellege van), mert azoknak én magam is meg tudok felelni.

- nem dohányzik, nem szenvedélybeteg: legyen az túlzásba vitt ivászat, szerencsejáték vagy online játék/pornófüggőség stb. (én sem teszem, sosem volt függő párom, az emberek többsége nem az)

- lezárt kapcsolati múlt jogilag, érzelmileg, anyagilag (az “éppen válok” meg “csak a gyerek miatt” h..lyítésekkel 25 évesen sem lehetett megvezetni. Én magam is elvált vagyok, rendezett körülményekkel, nem tart ez évekig, csak a putrisoknak).

Igenis elvárom, hogy ne párkapcsolatban, házasságban élő férfiak közeledjenek- ez mutat egy erkölcsi tartást, szintet, ugyanezt a minimális erkölcsiséget (=nem csaljuk meg a másikat, előbb rendezzük teljeskörűen a nem működő kapcsolatunkat, ha nem sikerül javítani rajta, megtiszteljük az érdeklődésünk tárgyát azzal, hogy valóban függetlenek vagyunk) elvárom és magam is eszerint élek.

- rendezett életvitel, lakhatás, életvezetès (40 felett ne legyen már ördögtől való az önállóság fizikailag, anyagilag)- nekem is alap. Ennyi idős korra legyen valami cél, emellett letett mindenki valamit az asztalra, legyen rendezett a lakhatàsa, ha gyerekei vannak, tisztessègesen gondoskodjon róluk anyagilag is, legyen valami rendszeres jövedelemszerző tevékenysége, ami a szükségleteit, megtakarítàsait, életszínvonalát fedezi ès az legális, tisztességes legyen.

Hiszek abban, hogy 40 felett azért aki tartós és komoly egzisztenciális gondokkal küzd, ott vannak pszichés kapcsolódási pontok is.

- igenis legyen köztünk hasonlóság a pénzügyi kultúrában, szexuális étvágyban, életstîlusban, életvezetèsben, erkölcsi/morális/vallási (kinek mi) alapillérekben. Nem baj nekem, ha valakinek gyökeresen más elképzelései vannak- de akkor lehet, hogy nem egymást keressük.

Kiragadott példák: ha valaki 40 felett tele van hitelekkel, KHR listás, normális az életében a cofidis meg ilyen uzsorák, árverezések, hitelkártyából fedezi a napi rezsit/fogyasztást, kiröhögi 40+-osan azt, aki rákérdez, hogy milyen megtakarításai, tervei vannak idős korra, betegségre, szerinte mèg a KFB is felesleges lehúzás a kocsira meg úgyse éri meg a 70-et... nos azzal nem egymást keressük.

Tudok én is gondtalanul nyaralni, van pénzem szép ruhákra, igényes otthonomra, gyerek tandíjára- nem felelőtlenül.

Vagy másik példa erre: egy nagyon vallásos, naponta pl. egyháza közösségébe járó emberrel nem gondolkodunk hasonlóan a hit megéléséről, tisztelem, becsülöm az én mércémhez képest nagyon vallásos embereket, de ez a mindennapokban komoly konfliktusforrás lehet- miközben ő boldog lehet a közösségéből valakivel, aki ugyanígy, ugyanilyen magas szinten alárendeli a mindennapi dolgait a vallásgyakorlásnak. Én nem.

- ha a férfi szülő, ha nem is neveli a gyerekeit, gondoskodjon róluk (érzelmileg és anyagilag is) tisztessègesen, legyen korrekt a volt feleségével. A saját vérét aki lepasszolja, minimálbéres melókkal trükközik a gyerektartás elkerülésére, a korábban általa választott nőt, gyerekei anyját mocskolja, cirkuszol- nos az nekem nem az a szint, akivel kezdenék.

- ne legyen elköteleződés-fóbiás. Az ilyen “összejárunk szexelni” szint huszonévesen is nekem legalja volt, attól, hogy anya IS vagyok, ez nem változott.

- csinos, ápolt, rendszeresen sportoló, tanult (és jelenleg is rendszeresen tanuló, szakmájában fejlődő) nő vagyok. Nem várok el diplomát (van nekem bőven :D), de életrevalóságot, rátermettséget, a munka-szakma szeretetét, normális, átlagos életszínvonalat igen.

Mert ennek én is megfelelek.

- ebben az életkorban mindenkinek van múltja. Az tesz egy férfit nagyszerűvé a szememben, ha ezzel tud elegánsan együtt élni, lezárta, nem “az összes nő k...rva meg pénzéhes, meg a nők elveszik a szegény férfiaktól a gyereküket/direkt esnek teherbe, elviszik a házamat” meg más efféle, nagy gyűlöletről és tanulatlanságról bizonyságot tevő lózungokat tol.

- megbízható, elegáns, tisztességes, szavahihető- mert én is az vagyok

:)

Ebben szerintem semmi nagy elvárás nincs.

Tudok azzal együtt létezni (még ha magam nem is élnék így), hogy másnak alacsony a léc erkölcsileg, házasként félrejár vagy eltartót keres vagy poliamor meg minden ilyen megideologizált furcsaságot kajtat. Csak engem ne kapacitáljon ilyenekre, én sem erőszakoskodok senkivel :)

8-as. Szép lista! :-)

Ezek nyilván mind alap elvárások lennének, de én nem hiszem, hogy ilyen férfi létezik. Vagyis az én környezetemben tuti nincs.