Negyvenes, elvált vagy özvegy nők gyerekkel milyen minimális elvárásokat támasztotok a párkeresésben és ezek mennyire találkoznak a realitásokkal?

Én bántalmazó kapcsolatban éltem, 3 éve vagyok egyedül, még nem érzem, hogy meg tudnék bízni egy férfiben. De valós a helyzet, amiről írsz, ezért is írtam, hogy a 8-as hozzászóló bár reális elvárásokat támaszt, de ilyen itt nincs.

Egyszerűen szerintem nem lehet kikerülni a kompromisszumokat. Sokat. Valamikből engedni kell majd, ha eljön az idő, mert különben egyedül maradunk.

Bevallom tavaly felregisztráltam 2 társkeresőre, csak a kíváncsiság kedvéért, kisvárosban élek, itt nem igazán van lehetőség, szóval számomra valószínűleg a online társkeresés marad.

Hát a férfiak többségénél olyan komoly gondok vannak már a kinézettel is, hogy jaj. Volt, aki tetszett, intelligens volt, vicces, pár levél után kiderült, hogy alkoholista. Az adatlapok szépítve vannak, pl az átlagos testalkat, az minimum 10 kg plusz. Ugyanez a sportos is. Ahol nincs magasság írva, az tuti, hogy 160 cm. A néhány szál cigi, az napi egy doboz, stb...Nem is erőltetik meg magukat sem a bemutatkozásnál, sem az első levélnél, ami sok esetben Szia, hogy vagy?, illetve Szia, ismerkedünk? Vagy jön a sablon levél, ami még az elviselhetőbb kategória.

Szép kilátások.

Én 39 vagyok, szintén gyerekkel.

Tudom, hogy hímnemű vagy, de attól még ostoba és ne is támassz semmilyen követelményt, mert értelmes nő nem áll veled össze. Ezért támogatom amit írtál rólatok, harmadosztályú emberekről.

A normális emberek eleve bizonyos elképzelések alapján keresnek párt, és ezt gyermekkel még jobban meg kell gondolni. Szerencsére az ember értékét nem rontja ha gyereke van, és nagyon sok jó párkapcsolat születik így. No és mi nem esünk kétségbe és tudunk várni.