Egy zárkózott, introvertált kicsit antiszociális fiúnak sosem lesz barátnője?

Az introvertáltság nem egyenlő a gátlásossággal.

Ha introvertált vagy simán lehet barátnőd.

Ha gátlásos vagy, előbb a gátlásaidat küzd le, utána már simán találsz barátnőt.

Soha, de ha mégis, ugyanilyen defektes lesz, mint te. Alapvetően nincs sok esélyed ismerkedni, mert nem fognak az ajtódon kopogtatni. Persze ha lenne lehetőséged ismerkedni, mert járnál társaságba, nem lennél antiszoc.

Érdemes magadba nézni és eldönteni, hogy ilyen ember akarsz-e lenni.

Amit a többiek leírtak. Nem jársz emberek között, lehetőséged sem lesz ismerkedni. Az esélyt magadnak kell megteremteni.

4. itt vagyok extrovertáltként.

Zárkózott és introvertált emberként simán lehet - ez jó esetben csak annyit jelent, hogy nehezebben nyílsz meg embereknek és igényleg az énidőt, abból töltődsz. Én is zárkózott és introvertált vagyok, ettől még járok társaságba és képes vagyok kapcsolatokat kialakítani és fenntartani, csak valamivel tovább tart és nagyon kevés embernek nyílok meg igazán. De ha valakivel közel kerülünk egymáshoz, szuperül működhet akár barátság, akár párkapcsolat.

Az aszociális viselkedés nagyobb akadály, ha minden közösségi programból kihúzod magad és minden szociális interakcióban úgy veszel részt, mintha kb a fogadat húznád, az legalábbis az ismerkedés részét nagyon megnehezíti a dolognak. Azt, hogy egy párkapcsolatban mit tudnál nyújtani, te tudod.

24F. Rettenetesen szorongós vagyok. Elmentem szakácskodni egy étterembe. Voltak ott jó pincércsajok. Szerencsére az önbizalmam hiánya kárpótolta a kinézetem. Leszólított az egyik. Eléggé zavarban voltam. Egyszavas válaszokkal válaszoltak neki. Ott is hagytam, azt kamuztam hogy hivott a konyhára a főnök. Hazaértem.

Rámírt a csaj. Akkor is beszéltem hülyeségeket vele. Sokszor nem tudtam mit írjak. Így óránként írtam vissza neki.

Minden nap találkoztunk az étterembe, mindig rámírt utána. Ez ment hetekig, és miután ennyit láttam, ennyit chateltem vele, szépen lassan megszoktam a társaságát. Kb 3 hét után elhívtam randira. Velem volt az első esti kalandja ;)

1,7 évig együtt voltunk.

Aztán kitalálta, hogy le érettségizik

nappalin. 33 fős osztály, abból 3 csaj.

Elkezdett a fiukkal mozogni. Aztán már hozzám is 4-5 óra késésekkel kezdett járni, mert kam tanulnia kell.

Átjött hozzám.

Mondtam neki, add ide a telefonod!!

Bement a wc-be és magára zárta.

Nem szoktam ideges lenni, de ez nagyon felidegesített.

Beletapaltam izomból az ajtóba és kilyukadt az ajtó. Izomból el kezdett sírni és ideadta a telefonját. Persze nem akarta feloldani billzárból.

Fél óra győzködés után sikerült rávennem.

Egy csávóval beszélt egyfeszt. A messengere tele volt a csávó kockahasával. Ő pedig cicanacis utána tangás twerkelős videókat küldött neki.

Kiderűlt, hogy 3 hónapja fűzik egymást és egy hónapja kettyingetnek.

Elzavartam a csajt a murva anyjába is! Másnap suli előtt várom a gyereket. Megjelent 5 osztálytársával. Nekimentem srácnak, de a többiek lefogtak, közben őket is ütöttem, aztán pár leütöttek, mert nem bírtak velem.

Még aznap hívom a csajt, hogy elkapom őket stb... Aztán az anyja hívott hogy ha nem hagyok békét a lányának, akkor rendőrt hív rám. Békén hagytam.

2 évig egy csaj se kellett nekem. Az összes csaj ismerősömtől eltávolodtam. Mire elkezdtem volna ujra csajozni, úgy el ment az önbizalmam, hogy azt se tudtam hogy fogjak bele. 1 éve tinderezek, de egy randiig nem jutottam még el.

Ami persze még jobban roncsolja az önbizalmam.

Most ott járok, hogy gyűlölöm magam, amiért ennyire egy nyomorult vagyok. Nem jutnak eszembe jó emlékek csak a kellemetlen, rossz dolgok amiket csináltam.

Öngyilkos nem tudnék lenni, de a haláltol nem félek. elkezdett elborulni az agyam. Városban 120 al járok. Mindenkit előzök. Feszűlt vagyok, szorongok. Nemjó

Azon gondolkozok, hogy felkeresek egy pszichológust, hogy rántson ki ebből a negatív világképemből. Nem jó hogy gyűlölöm magam