A csúnya pasikat miért frusztrálja, hogy nem jut nekik nő mikor egy csúnya nő sokkal rosszabb helyzetben van?

Ha boldogak lennének attól hogy kifizetnek egy prostit és tényleg csak az kéne, hogy egy szép nőbe verjék, nem nyavajognának itt, hanem elővennék a pénztárcát. Pont arról van szó, hogy a férfiak is akarnak elismerést, viszonzott szerelmet stb. Mi is EMBEREK vagyunk. Ezzel szemben a csúnya nők aláfeküdhetnek még ha nem is fullos férfiak alá, de náluk bőven jobbnál ingyen.

Hogy konkrét cáfolat legyen, engem rohadtul nem érdekel a szex annyira, én kölcsönös viszonzott szerelemre vágyom, ha hiszed ha nem és nem fektettem meg azt se akit lehetett volna, mert belevoltam esve egy olyan csajba akit nem... Jó nyilván én nem is vagyok férfi, így, de ez van.

Nem előnyös külsejű férfiak is ugyanúgy vágynak szerelemre, nem csak a hasonló nők. Ők is szeretnék vonzónak érezni magukat a párjuk szemében, aki nem csak beéri velük. Nyilván nem mind, de fordítva is ugyanúgy vannak kivételek.

Környezetemben pedig sok nem épp szép, vagy csinos, vagy bármilyen szempontból előnyös nő van kapcsolatban, és nem azért, mert beérték velük. Korábbi nagy szerelmem is egy szerintem kifejezetten ronda nővel van. Túlsúlyos, ráadásul aránytalan, se melle, se segge, nagy hasa, kidülledő szemek, kiálló metszőfogak, hosszú, férfias afféle "lópofa". És tudod mit? Tényleg szereti. Már összeházasodtak, gyereket várnak. Sokkal boldogabb, mint velem volt, hiába vagyok sportos, van formás, izmos fenekem, kerek mellem, szép vonású arcom, jó stílusom. Természetre sem vagyok elviselhetetlen, különben nem lenne már 5 éve boldog kapcsolatom. De exem mégis azzal a nővel boldog, mert van benne valami, ami miatt jobban összeillenek, mint velem anno. Ez van.

Az élet messze nem fekete-fehér, de ha frusztráltan, görcsösen élsz, akkor senkinek nem fogsz kelleni. Barátokkal elnézőbb az ember, mert nem velük fogja leélni az életét, nem velük alapít családot, így az, hogy ők kedvelnek, az egy dolog. Jó dolog, persze, de kapcsolatban az ember teljesen más.

Másik sztori, munkatársnőm nem szép, de nem is csúnya nő. Nem a legszebb a bőre, szemüveges (szerintem nem jól választott keretet, csak az volt olcsó...), kerek arca van, picit plusz súlya, de nem vészes, és aránylag jól oszlik el rajta. Néha sminkeli magát, olyankor egész korrektül néz ki. Soha nem is csókolózott, pedig 30+, és nem vallási, vagy egyéb meggyőződés miatt, hanem nem kell senkinek. Borzalmasan alulszocializált, hiába állítja, hogy mennyi helyre jár, mennyi barátja van. Eddig én csak azt láttam, hogy mindenki menekül előle, amikor teheti, én is igyekszem egy idő után lerázni, mert megterhelő vele egy légtérben lenni. Pedig ismétlem, nem csúnya, bár nem is szép. Smink nélkül picivel átlag alatti, azzal egy erős átlagos. Simán lehetne párja, ha nem lenne elviselhetetlen, és picit jobban öltözne (mert ilyen nagyi ruhákban jár kb).

66-osnál a pont, illetve még kiegészíteném: vajon milyen áron van kapcsolata egy csúnya nőnek? A pótlék, jobb híján szerep elfogadásán túl még sok mást is el kell néznie... Emellett neki maximálisan oda kell tennie magát, mert ha csak egy nap, csak egy területen nem nyújt 100%-ot, repül, mert vele szemben zéró tolerancia van érvényben, neki keményen kompenzálnia kell a csúfságát.

Én is csúnya nő vagyok. Évek óta egyedül, ami előtte nagy nehezen és ritkán összejött, azt is inkább hagyjuk... És látok bőven magam körül párokat, sőt, gyakorlatilag csak azokat. A szerelmen, vonzalmon alapuló, jó kapcsolatok egyikében sem ronda a nő. Az egymással csak jobb híján lévő, hulladék minőségűekben persze igen. Szóval ja, egy csúnya nőnek is összejöhet... Egy ilyen. Hurrá. 😒

A fentiek fényében persze ne legyen frusztrált az ember, nyilván nincs miért. Mosolyogjon derűsen, örvendjen tapsikolva, legyen ultrapozitív, elvégre megvan rá minden oka. Ja, nem...